Kerecsényi kapitány kínjai

Pálffy Lajos - 2022. november 30. 9:19

Kerecsényi László uramat már emlegettük itt a sorozatban, sőt a család más, kevésbé jeles tagja is előfordult már megjelent írásainkban. Zalai birtokos nemes családból származott, és a haza védelme mellett saját gyarapodásával is törődött azért. Így vette meg gyulai kapitányként 60 000 aranyon a morvaországi Niklosburgot is, amit ma Mikulovnak hívnak.

Ez utóbbit persze lehet, hogy csak irigyei beszélték róla, itt jegyzem meg, hogy a kor jeles, arisztokrata famíliái is éves jövedelmük tetemes részét forgatták vissza a haza védelmére, pontosabban katonákat szereltek fel és tartottak fegyverben. Ez nyilván a saját érdekük is volt, hiszen azokat a birtokokat védték, amiből bevételeik származtak. Ugyanakkor védték alattvalóikat, az ott lévő falvak, városok lakóit is, hiszen nélkülük, adózók nélkül pusztává lett volna az ország. A kányavári előnévvel bíró Kerecsényi uram tehát régi, zalai nemesi família szülöttje, akiknek a horvátok által lakott vidéken, Szlavóniában is voltak birtokai. A krónikák megemlékeznek Báthory Erzsébettel kötött házassága mellett (így lett sógora a lengyel király) férfiúi szépségéről is, de 1552-ben nem ezért kapta meg I. Ferdinándtól a szigetvári kapitányságot, és a vele járó somogyi főispánságot, hanem azért, hogy az uralkodó jó kezekben tudja ezt a fontos erősséget.

Amit Kerecsényi uram ki is pofoztatott, rendbe rakatott, majd pedig 1555-ben lemondva címeiről szlavóniai birtokainak védelmére készült. Így sikerült neki 1557. augusztus 19-én, Szentilonánál szétszórnia Ferhát pasa 5000 martalócát. Ami azért jelentős győzelemnek számított akkoriban, így Ferdinánd az ország zászlósurai közé emelte, és báróvá is tette. No de nem volt ingyen ez az uralkodói kegy, mert 1560-ban el kellett fogadnia a birtokaitól távol eső gyulai kapitányságot, és a vele járó békési főispánságot is. Ferdinánd bizton arra gondolt, hogy aki olyan jól megreparáltatta Szigetvárat, az majd megcselekszi ezt a romos gyulai téglavárral is. És megérkezése után Kerecsényi kapitány jelenti is, hogy talán jobb lenne lerombolni itt mindent és teljesen új várat emelni.

De azért hozzáfog a javításokhoz, 1562-ben Paolo Mirandola hadmérnök is neki dolgozik Bécs jóvoltából, no és az egri tudós püspök, Verancsics Antal jobbágyai is, de a püspöki panaszra Ferdinánd a katonai szempontokra hivatkozik. El is készül a vár, épp mire 1566 nyarán megindul a várt török hadjárat. Míg Szulejmán a szigetvári várat célozza meg, addig bizalmasa, Petrev pasa vagy 40 ezer emberrel Gyula felé vonul. Július elsején ér a vár alá, amit 2000 magyar és 600, jobbára vallon zsoldos igyekszik megvédeni. És mindjárt egy sikeres kirohanással is üdvözlik Petrevet. Hogy aztán két hónapnyi ostrom után már a megadásról tárgyaljon Kerecsényi kapitány. Meg is egyeznek a szabad elvonulásban, vihetik a fegyvereket is, csak az ágyúk maradnak. De mind annyiszor, a török ismét „hitszegő”, így rátörnek a kivonulókra. Kerecsényi kapitányt a pasa sátránál tudják csak megállítani, aztán előbb Szigetvár alá, majd Nándorfehérvárra viszik, ott kínozzák jó darabig. Végül egyesek szerint méreg, mások úgy tudják, hogy az a bizonyos zsinór vet véget kalandos életének.

Borító: Ahogy az utókor elképzelte vonásait (gyulaihirlap.hu)