Kétszer semmi extra

Pálffy Lajos - 2020. február 24. 10:58

Talán ez a legjobb kifejezés az U 21-es és az U 22-es történetét szemlélve. Mert ha a két Havmanden-osztályú búvárhajónk pályafutását nézzük, akkor nem sok izgalmas pillanatról tudunk beszámolni.

Aztán ez sem teljesen igaz, mert mondjuk minden merülés, amit ezek a korabeli búvárhajók végrehajtottak, kétségtelenül izgalmakkal járt együtt. Azt ugyan még az összes motor leállása után is meg tudták oldani, hogy a ballaszt-tartályokból kézi szivattyúkkal/pumpákkal kiszorítsák a vizet, és ezáltal a felszínre emelkedjenek, de egy-egy éles szikla már olyan léket vághatott a hajótesten, ami ellen hatástalanok voltak a szivattyúk. S mint ahogyan mindjárt látjuk, gondok lehettek a tömítésekkel is. Az U 21-est és az U 22-est 1915 és 1916 folyamán linzi és fiumei gyárakban rakták össze, az előbbi városban inkább csak legyártva bizonyos alkatrészeket. A 21-es számmal lajstromba vett hajó 1916 augusztusában már vízen volt, de 1917 januárjában még azon dolgoztak a fiumei szakemberek, hogy felgyorsítsák a merülését, ami harci helyzetben elengedhetetlenül fontos tényező volt. A búvárhajó végül is 1917 augusztusának közepén állhatott szolgálatba, de egy merülésnél gyakorlatilag orral ütközött a tengerfenékkel, így mehetett is egy komolyabb „karosszéria” javításra. De október elején már Cattaróban találjuk, ahonnan a hónap közepén a Jón-tengerre küldenék. Csakhogy útközben azt észlelte a legénység, hogy átereszti a vizet a torony nyílásainak szigetelése. Így aztán vissza is fordultak Pólába a hibát kijavítani. Ami eltartott 1918 júniusáig, de ezután egy sajnálatos dugattyútörés is bekövetkezett, így aztán az U 21-es Pólában maradt az olaszok megérkeztéig. Akik pedig 1920-ban szét is darabolták szokás szerint.

Az U 22-es története, már most elárulom, nem sokkal tartalmaz több izgalmat. Csak 1917 januárjába eresztik Pólában vízre, de a próbautak során júniusban elsüllyed, leül a 9 méter mélyen lévő tengerfenékre. Persze kiemelik és kijavítják hibáit, és december elején már a Pó folyó torkoltvidékén járőrözik. Így aztán a Nagy Háború utolsó esztendejében marad csak arra esélye, hogy harci helyzetbe kerüljön. 1918 januárjában ellenséges tengeralattjárót észlel, de a nagy hullámok miatt nem tud torpedót lőni rá. Aztán hasonlóan sikertelen a hónap második felében egy olasz torpedónaszáddal és két teherhajóval szemben. Nagyobb izgalmakat hoz még a február, amikor egy repülőgép hét bombát dob rá, de ezek nem okoznak sérülést a hajótestben.

Aztán talán ezt az eredménytelenséget is megelégelve, az U 22-est május elején a mozgalmasabb életű Cattarói-öbölbe vezényelik. Ahol rövidesen felmondja a szolgálatot az elektromos meghajtása, így aztán horgonyon várja be az angolok megérkezését. Akik november elsején veszik birtokba a többi egységgel együtt. Hogy aztán az osztozkodásnál a franciáknak jusson, akik 1920-ban a bontása mellett döntenek.

Borító: Az U 21-es és a 22-es is jóval nagyobb volt az U 5-ösnél (Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár CC BY)