ELSÜLLYEDT VILÁGOK SOROZAT

Kiss páter Betlehemben

Kiss páter Betlehemben

- 2019. december 23. 8:37

A Szentföldet meglátogató jászberényi franciskánus szerzetes természetesen azt a helyet is saját szemével akarta látni, ahol Jézus megszületett.

Kiss páter egy korábbi cikkünkben már említett Útleírása szerint Jeruzsálemből, a ferences kolostorból utazott Betlehembe. „Kegyes Olvasók, jertek utánnam, meg nem bánnyátok, mert tinéktek egy fillérben sem kerekedik” – invitálja nyájasan Betlehembe az 1766-ban született kéziratát lapozgatókat.

Először az Óriások völgyén utazott keresztül, ahol a riasztó termetű kánaániak éltek az özönvíz előtt Enák király vezetése alatt. Legalábbis Kiss István azt állítja, látta az óriások sírját, és, mint írja „imitt s amott szörnyű nagy láb-, kézszáraikat, lapotzkáikat, állkaptzáikat; iszonyú tsak reájok nézni is.”

Dávid és Betsabé Erhard Schön 1516-os metszetén. A kép a Hortulus animae című imakönyv illusztrációja

Ezt követően Kiss István megnézte Betsabé tavát, ahol a leskelődő Dávid király szemet vetett Uriás fürdőző feleségére, majd „nagy veszedelmes házasságtörésre adta magát” – írta rosszallóan a jámbor magyar barát. Valójában a házasságtörés nem a legjobb kifejezés, Dávidnak ugyanis volt jó néhány felesége. A probléma inkább az, hogy ravasz csellel megölette Uriást, hogy Betsabét magához vehesse.

Betlehem a XVIII. század közepén. Metszet a Magyar Ferences Könyvtárban

Útközben a betlehemi születéstörténethez kapcsolódó számtalan legendás történet emlékét nézte meg P. Kiss István: látott egy hatalmas árnyékú, földig hajló fát, amely azért dőlt meg, mert Szűz Mária a Kisjézussal és Szent József egy meleg nyári napon átment alatta. Jóízűt ivott abból a kútból, amely fölött egy időre eltűnt a betlehemi csillag, s ahol a három napkeleti bölcs is megállt kis időre. „Igen jó vize vagyon a kútnak, ittam belőle s megújúltam” – jegyezte meg. Aztán Ráchel siralom halmánál megpillantotta a távolban a szent várost.

A jeruzsálemi ferences kolostor 1706-ban. Illusztráció Franciscus Caccia jeruzsálemi custos Jerusalem, Seu Palaestina Nova című Bécsben megjelent könyvében

Betlehemben megcsodálta a születés bazilikáját, ahonnan grádicsos lemenet vezet Jézus születésének helyéhez. Szemügyre vette a Szent Ilona által építtetett díszes templomot, és a szegedi ferences templom jutott az ablakairól eszébe. „A születés helyét – jegyezte föl – környülfogják 12 ezüst világosító lámpások és köllő közepén vagyon egy ezüst 8 ágú csillag.”

A betlehemi ezüstcsillag 12 ágú másolata a Magyar Ferences Könyvtárban

Érdekes, hogy Kiss István látogatásának idején még Betlehemben is őriztek egy teljes jászolereklyét, és a Rómát is megjárt utazónak nem jutott eszébe, hogy a Santa Maria Maggiore templomban is láthatott már egyet… P. István karácsony ünnepét is Betlehemben töltötte, elbeszélése szerint a szertartás meg-megszakadt a szerzetesek zokogása miatt. Leírta az egész várost is töviről hegyire, majd meglátogatta azt a barlangot, ahol József álmában az utasítást kapta: meneküljenek Heródes elől Egyiptomba. Szent József ­– a legenda szerint – rögtön bement a városba élelmet vásárolni az útra. Szűz Mária a Kisjézussal egyedül maradt a sötét barlangban. A gyerek sírni kezdett, ezért Szűz Mária megszoptatta. Csakhogy – amint a magyar utazó írta – „mind az félelem, mind az barlangnak sötétsége azt okozta, hogy a kisded Jésus elhibázván a szűz emlőt, és így a Sz. Anyának szűz teje a köves barlangba lecsordula: azonnal egészlen megvilágosittatott a sötét barlang és a szűz tej tellyességgel megfejéritette, meg is lágyította az egész kemény kősziklás barlangot.”

Szűz Mária tej ereklye egy exorcizáló imalapon. Gyöngyösi Ferences Könyvtár kiállítása

Ez a legenda az eredete a Szűz Mária tej-ereklyéknek, a barlang faláról kapartak le egy kevés port az arra járók. „Én magam is hoztam belőle – írta Kiss István –; akiknek adtam, csalhatatlanul tapasztalták foganatos hasznát. Most élő személlyek vannak többen Ketskemét mező várossában, akik sok háláadással köszönték.”

Borító: A betlehemi barlang képeslapon (Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény CC BY-NC-ND)