Kötél, mert nem adta fel a várat

Pálffy Lajos - 2021. november 17. 10:14

Mednyánszky László bárót, honvéd őrnagyot az ítélet szerint leginkább ama négy hét miatt akasztották fel, amit Simunich tábornok kénytelen volt az általa védelmezett Újlipótvár alatt elvesztegetni. Miközben odaérhetett volna 5000 emberével Komárom ostromához. Ami így talán még el is dőlhetett volna Bécs javára 1848 és 1849 fordulóján.

Az őrnagy báró Beckón, a család régi birtokán 1819-ben született, atyja a napóleoni háborúkat, Franciaországot megjárt katonatiszt volt, aki onnan is hozott magának feleséget, és anyagi helyzete miatt is három fiát aztán katonai, papi és hivatalnoki pályára osztotta el. László, a legidősebb katona, Cézár (akiről még lesz szó a sorozatban) pap, Ede pedig közszolga lett. László a piarista és bencés gimnáziumok után 1835-ben egy évet tanult a magyaróvári mezőgazdasági akadémián, majd két évig a tullni utásziskolát látogatta. Már itt találkozhatott volna Görgei Artúrral, akivel végül nemesi testőrként lettek barátok Bécsben. László pedig ezt időnap előtt otthagyva, 1846-ban megnősült, Mailáth Mária grófkisasszonyt feleségül véve, annak Bars vármegyei birtokain kezdett gazdálkodni. Az utolsó rendi országgyűlés követének is megválasztották aztán, s mikor a haza szólította, 1848 júniusának közepén önként jelentkezett katonának. A hasonlóan cselekvő Görgeivel az 5. honvédzászlóaljban indult újra katonai pályafutása.

Mednyánszkyt a Délvidéken vetették be aztán a szerbek ellen, ahol meg is sebesült. Ekkor rendelték vissza Pestre, ahol Kossuth (és Görgei) javaslatára mint volt utászt Lipótújvár erődítési parancsnokává nevezték ki. Ezt a várat még az 1660-s években emelték a török ellen, így bizony rá is fért volna a korszerűsítés. Amire viszont nem nagyon maradt idő, mert Schwechat után az osztrákok megindultak Magyarország ellen. Simunich tábornok hadtestével északról tört Komárom felé, de nem akarta a hátában hagyni Lipótújvárat, ezért 1849. január elején ostromolni kezdte az 1500 katona és 27 ágyú által oltalmazott várat. Aminek a parancsnoka a gyáva Ordódy Kálmán őrnagy volt, aki már az első napon kitűzte volna a fehér zászlót. Ezt a szégyent a tiszti gyűléseken Mednyánszky őrnagy és Gruber Fülöp tüzérhadnagy akadályozták meg arra hivatkozva, hogy Görgei a feldunai hadtesttel majd erre kanyarodik és felmenti a várat. Görgeit viszont a túlerő elvágta Lipótújvártól, végül a lőszer is elfogyott, így február 2-án feltétel nélkül megadták magukat.

Az osztrákok 18 tisztet hurcoltak közülük Pozsonyba, de csak öt ellen emeltek vádat. Halálos ítélet, mint azt már tudjuk, csak kettő született április 22-én, a vár tisztikara Ordódyval az élen az ifjú báró és Gruber ellen vallottak. A végrehajtás viszont késett, mert az osztrák főparancsnokok Haynau megérkezéséig nem írták alá az ítéletet. A fejfájásos „bresciai hiéna” viszont nem habozott, így június 5-én, éjjel két órakor a Szamárhegyen előbb Gruberen, majd Mednyánszky őrnagyon végrehajtották a halálos ítéletet. Mednyánszky holttestét egyik embere lopta el az akasztófa alól, a beckói temetőben, a családi sírboltban lett aztán örök nyugalomra helyezve.

Borító: ujszo.com