Közhuszárból altábornagy

Pálffy Lajos - 2021. június 8. 10:13

Hertelendy Gábor, az ulmi kitörés és a cassanói csata hőse pedig a Vas megyei Gasztonyból indult útnak. Nagybirtokos, megyei tisztségeket betöltő szülei jogásznak szánták, de ő a kőszegi iskolák után, 17 évesen, 1759-ben inkább közhuszárnak állt Esztergomban. Mégpedig a Kálnoki-huszárezredbe, ahol vitézségével 8 év alatt tiszti rangot szerzett.

S ahogy társainak, hát neki is adódott korában számtalan lehetőség rátermettségének bizonyítására. Forgathatta kardját a hétéves háborúban, majd a kalapos király török elleni hadjáratában is. Aztán már nem sokat kellett várni, és a francia hadsereg meg is indult keletre, hogy terjessze a forradalmat, és persze területeket foglaljon, s nem mellesleg zsákmányoljon az eszme nagyobb dicsőségére. Hertelendy, aki sosem emlegette nemesi származását, 1776-ban lett főhadnagy, s a kilencvenes évektől Elzász-Lotaringiában küzdött a franciák ellen. 1794-ben már őrnagy, három esztendő múlva pedig alezredessé léptetik elő az előőrsök vezetésében mutatott nagy tehetsége és vitézsége miatt. (Ez a katonai feladat mindig is a legkeményebbek közé tartozott, hiszen ellenséges, ismeretlen területen kellett mozgatni az embereket, és információkhoz jutni.)

Hertelendyt aztán 1797-ben Észak-Itáliába vezénylik, ahol Moreau tábornok franciáival kerül szembe. Április 27-én Cassanónál csapnak össze, az ütközetet pedig ő dönti el, mikor a győzelemre álló, az osztrák csapatokat éppen átkarolni szándékozó franciákat több lovasrohammal szétszórja. 200 halottat hagyva a csatamezőn és 300 foglyot ejtve, mi több, Moreau főhadiszállását is elfoglalva. Ezért aztán meg is érkezik számára a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztje, majd 1800-ban az ezredesi rang is, sőt saját huszárezredet is szervezhet a Jászságban. Ők lesznek a 12-es számú Nádor-huszárok. Aztán már ezzel az ezreddel van ott a franciák által bekerített Ulm várában, 1805-ben. Ahol is Mack tábornok majd megadja magát 18 tábornoktársával és 30 ezer emberével, de ő a közhuszár ruhába bújtatott trónörökössel, Ferdinánd főherceggel október 16-án hajnalban áttör a francia bekerítésen. Vitézül küzd aztán huszárjaival, az orosz sereggel vállvetve a vesztes austerlitzi csatában is, 1808-ban pedig tábornoknak nevezik ki.

Egyik legelső feladata lesz az 1809-ben Napóleon ellen szerveződő nemesi felkelés Tiszán inneni hadainak vezetése, majd Galíciába vezénylik. Aztán egy sebesülés és régi sebének kiújulása miatt egészsége megrendül, ezért altábornagyi rangban 1814-ben nyugdíjazzák. Végül hajdani ezredének állomáshelyére, Gyöngyösre költözik, és szeretett huszárjainak közelében éli le hátralévő életét. S mivel sosem nősült meg, gyermeke sem született, vagyonát is a huszárjaira hagyta, hogy valamiféle katonai akadémiát alapítsanak belőle. Nem tért aztán vissza holtában sem e sorok írójának szülőfalujába, Gasztonyba, Gyöngyösön van eltemetve, ahol utcát is elneveztek róla.

Borító: Tábornoki öltözetben (Wikipédia)