Letérdelt kezet csókolni Miklós cárnak?

Pálffy Lajos - 2019. április 8. 10:48

Alig múlt tehát 18 esztendős Ferenc József, amikor a „királyi fővárosban, Olmüczben” átvette unokabátyjától a hatalmat. Nehéz idők jártak akkoriban a dinasztiára, de az udvar bízott maradék seregeinek fegyelmében, no és a megmaradt uralkodók segítségében is.

December 2-án jelent meg az a sokszorosított és Magyarországon is terjesztett, december 2-i dátummal ellátott hirdetmény, amiben a Pragmatica Sanctio „erejére” hivatkozva bejelentik az uralkodóváltás. A röpiratot az új király és Schwarzenberg miniszterelnök jegyzi, és többek között megígérik benne a „népek egyenjogúsítását”, a „státuspolgárok törvény előtti egyenlőségét” és „népképviselőket” is ígérnek a törvényhozásba. Megtörténtnek veszik a jobbágyfelszabadítást is, de kimondják, hogy a „birodalom minden országait és törzsökeit egy nagy statustestben” kívánják egyesíteni. Így vége lenne a viszonylagos magyar önállóságnak, de a magyar országgyűlés Pesten ülésezve nem fogadta el az uralkodóváltást, kimondták, hogy az ország továbbra is V. Ferdinándot tartja királyának.

Aztán megindultak a hadseregek, az udvar előbb a horvát határőröket küldi Pest Buda ellen a bánjuk vezetése alatt, majd ezt a sereget Pákozdnál megugrasztván került sor Windisch-Grätz főparancsnoki kinevezésére. Aki a schwechati vereség után, az év végére el is foglalja a magyar fővárost. Majd pedig február 27-én a Tiszánál vereséget mér a bizonytalankodó magyar seregre. Ami után viszont olyan fényes győzelemről számol be („A lázadó csordákat…szétvertem és nagyrészt megsemmisítettem.”), hogy a még mindig Olomócon időző udvar március 4-én elérkezettnek látja az időt az új, a magyarok mellett a többi nemzetiséget is sújtó alkotmány kiadására. Hogy aztán ennek, vagy a korábban idézett december eleji iratnak a megfogalmazásában mennyi szerepe volt Ferenc Józsefnek, azt nem lehet igazán tudni. Az biztos viszont, hogy eme alkotmány eredményezte azt, hogy a magyar országgyűlés Debrecenben megfosztotta a magyar tróntól a Habsburgokat. És idővel ott Morvaországban is be kellett látniuk, hogy az új kedvenc, Windisch-Grätz kicsit nagyot mondott Kápolna után.

Le is váltják még március 12-én, és jön a wittenbergi Ludwig van Welden. Aki Bécs katonai kormányzója is, no és tudós botanikus. Állítólag az ő ötlete volt a segítségkérés I. Miklóstól, minden oroszok cárjától. Május 5-re lehetővé teszi, hogy az udvar visszatérjen Bécsbe, egy hét múlva Ferenc József a királysága területére is lép Pozsony környékén, inkább csak jelképesen. Ekkor már megszületett a Welden által is kezdeményezett levél, és Miklós május 9-én be is jelenti, hogy segíteni fog ifjabb kollégájának. Aki pedig hódoló látogatást is tesz Miklósnál Varsóban. Állítólag még le is térdelt a cár előtt úgy csókolta meg annak kezét, de ez minden bizonnyal csak legenda. Ferenc József aztán június közepén Győr és Komárom körül hadakozik öccsével, a később kivégzőosztag elé állított Miksával hűtlenné vált alattvalói ellen. Majd szép komótosan, és kolerát terjesztve felvonul Rödiger és Paszkevics 200 ezer orosza is. És még ugyanennyi várja a bevonulási parancsot Galíciában.

Így jutunk el Világoshoz, és az azt követő megtorláshoz, de ez már egy másik történet.

Borító: A pénzekről, kitüntetésekről ismert arcél (Piarista Múzeum CC BY-NC-ND)