„Libben a tarka nagykendő, húzza-rázza hűs szellő”

Fejes Katalin - 2022. december 2. 9:39

Vajon hány alkalommal újult meg a vállkendő viselete az elmúlt évtizedek, sőt évszázadok folyamán? Az egykori vállkendő, amit a nők a nyakuk körül, a mellre és a hátra leeresztve hordtak, a magyar viselet egyik fontos ruhadarabja volt a 19. századtól kezdve.

A Nyugat-Európából átvett mintát követve a házi vászonból készült négyzet alakot a nők félbehajtották és így helyezték a vállukra, fedve a mell- és a hátrészt. Ahogy a viselet elterjedt, egyre kifinomultabb lett a vállkendő anyagának és mintájának a megjelenése. A házivászon mellett megjelent a gyolcsból, vagy batisztból készült kendő is, melyet a hosszú téli estéken hímzésekkel, alul fodrokkal, rojtokkal díszítettek a lányok és az asszonyok. A mintázat mellett a kendő színe is változott, az eredetileg fehér színű kendőt, a kék és a fekete kezdte felváltani.

A századfordulót követően a falusi viseletet színesítő kendő a városi öltözködésben is feltűnt. A korábban kézzel készített kendők mellett megjelentek a gyárilag előállított, selyemből és kasmírból készült modellek. A század eleji Budapest egyik legelegánsabb divatüzlete, a Holzer Simon Divatház tizenegy pengőért kínálta vevőinek a rojttal díszített vállkendőjét, miközben egy sál ára egy pengő negyven fillér volt. Az egykori falusi viselet nemcsak meghódította a várost, hanem luxuscikké vált, az elit női tagjai szívesen viselték estélyek, vagy színházi premierek alkalmával. „A fehér toalettek között talán a legszebb volt az, amelyet Bethlen Margit grófnő viselt, strasszozott vállkendővel és strasszokkal díszített uszályos oldalrésszel” – számolt be Színházi Élet újságírója a Várban 1931 februárjában megrendezett jótékonysági koncert közönségéről (Színházi Élet, 1931/6.).

Az 1950-es évek száműzte a luxust, de megtartotta a kendőt. A híres berliner kendő a téli idők egyik ismert viselete volt. Vastag, fekete, fehér, barna, sötétzöld színekben pompázó berliner gyapjú fonalból kötött négyzet alakú kendőt háromszög alakba hajtva viselték a nők. 1955 telén a Szabad Föld képes beszámolója arról tudósította az olvasókat, hogy az áruházak felkészültek a télre, és a több színben is kapható berliner kendőt 368 forintért kínálják a vevőiknek (Szabad Föld, 1955/42.).

Egy évtizeddel később megenyhültek a vállkendővel szemben és újra a divatos öltözködés kiegészítőjévé vált. Az Ez a Divat képes havilap oldalain fiatal modellek mutatták be a legújabb horgolt vagy kötött vállkendőket. A siker nem maradt el, az 1970-es években fiatal lányok a farmernadrág vagy a farmerszoknya jellegzetes kiegészítőjeként hordták a nagymamák egykori kötött vagy horgolt vállkendőjét. Újabb évtizeddel a vállkendő is megújult. Az 1990-es években az őszi és télikabátok kiegészítője lett. A Belváros utcáin elegáns nők a szövetkabáthoz öltötték magukra a gyárilag kötött és hímzett kasmír utánzatú vállkendőket, de csak félvállon hordva.

Annak ellenére, hogy számtalan anyagban, formában, és mintában tűnt fel a vállkendő az évtizedek folyamán, amikor a „tél szele hóval, faggyal jő, elkel most a nagykendő”, vagyis Weöres Sándor télköszöntő versét követve mindenkor a hideg őszi és téli idők hasznos kiegészítőjének bizonyult.

Borító: Gyapjú berliner vállkendő (Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum CC BY-NC-SA)