Mint a templom egere, olyan szegényen halt meg

Pálffy Lajos - 2020. január 7. 1:39

Százötven éve, nagy szegénységben halt meg az egyik utolsó magyar feltaláló és polihisztor, Kliegl József. Találmányai közül a nyomdai szedőgépet szokták emlegetni, de összerakott egy zongorára szerelt kottaírót, no és egy emberi erővel működtetett aratógépet is.

Kliegl József 1795-ben Baján született polgári családban és a pesti egyetem elvégzése után katonáskodott, majd gazdatisztként is kipróbálta magát. S mivel mindig is vonzotta a festészet, hát 1822-ben eljutott a bécsi festőakadémiára is. Az itt megszerzett tudásnak aztán a későbbiekben nagy hasznát vette, hiszen számos találmánya ellenére az utolsó éveiben kisméretű festmények készítéséből és eladásából éldegélt pesti, hónapos szobájában. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az 1830-as években, a magyar reformkor indulásának idején nagy lehetőségek nyíltak a Kliegl-féle örökké tevő-vevő, tervezgető emberek számára is. Ő élve a lehetőséggel, ebben az időben a tájképek és a portrék készítése mellett összeügyeskedi a nagy mechanikai hozzáértést igénylő nyomdai szedőgépet is. Ami bizony a ma is részben használt technológia alapja lett. Működését úgy kell elképzelnünk, hogy a nyomdász egy-egy billentyű leütésével pontosan a helyére tudta emelni a szükséges betűket a szedőkeretbe. És ez működött állítólag visszafelé is.

Azt írják, hogy 23 ember munkáját váltotta ki Kliegl ezzel, aminek a szedők nyilván nem annyira örültek. Ugyan az 1835 körül megalkotott találmányát az 1839-40-es pozsonyi diétán is bemutatta, de mecénásra nem akadt az ott megjelenő tehetős emberek között sem. A szabadságharc idején fiaival és vejével együtt küzd a honvédseregben, majd amint teheti, folytatja a munkát. A búvárhajó és a számítógép megalkotásának korai terve ugyan ötletszinten marad, de 1854-ben bemutatja kottaíróját, avagy hangjegyjegyzőgépét. A zonorára épített szerkezetet aztán a kor két nagy zeneszerzője, Liszt és Erkel is nyilvános bemutatókon népszerűsíti, de valahogy pénzt ebből sem sikerül csinálnia Klieglnek. Mint ahogyan az egysínű vasútból és a maga elé síneket fektető mozdony ötletéből sem jön be neki semmi. Sőt, a hegyi terepre tervezett, speciális fékekkel ellátott gőzmozdonyának tervét el is lopják az azt hegyeik között hasznosítani tudó osztrákok.

1859-ben bemutatott, emberi erővel működő aratógépe sem kelti fel a birtokosok figyelmét, pedig nincsenek már jobbágyok, akiket erre a munkára be lehetne fogni. Hogy aztán Kliegl mikor fáradt bele a kísérletezésbe, tervezgetésbe, azt nem lehet tudni. Csak annyit őriztek meg a feljegyzések, hogy élete végén, hetvenen felül kis portrékat festett, ebből élt meg. Ebből fizette pesti, a József téren álló Cziráky-ház harmadik emeletén lévő hónapos szobáját. Itt is halt meg, mint a templom egere, olyan szegényen. 1972-ben kiváló szobrász ükunokája, Kliegl Sándor állított emléket neki a bajai Templomkertben.

Borító: Wikipédia