A MŰ MÖGÖTT

Móricz hűtlensége és neje halála

Móricz hűtlensége és neje halála

- 2022. február 7. 7:53

Meg vagyok mérgezve, az egész testem ég, és veszett farkas, aki magát rágja. Azt hiszem, maga félhet most tőlem: de én beleőrülök, ha egyszer a maga karja közt nem sírhatom ki magam. Én egy rabszolga vagyok, aki mindig asszonyoktól függ. 21 évig egy nő abszolút rabságában. Hogy történt, hogy én onnan most kirohantam? – vetette papírra az izgalomtól fűtött sorokat a 45 éves Móricz Zsigmond Simonyi Máriának. Leveleiből egyértelmű, hogy a villámcsapásként lesújtó szerelmi kínok mennyire feldúlták a lelkét. Két évtizednyi házassággal a háta mögött valószínűleg elszokott már a szenvedély ilyen megnyilvánulásaitól.

Ráadásul a feleségével, Holics Eugéniával való kapcsolata számtalan vihar után két éve a kiábrándulás hideg tengerébe fulladt. Nem csoda hát, hogy hevesen bizonygatta új választottjának: „Képes volnék most magáért lerombolni mindent, írói nevemet, családot, becsületet”. A színésznő pedig – némi vonakodást követően – ölelésével jutalmazta az író rajongását. Ám ebben a szerelmi történetben is érvényesül a természet kegyetlen törvénye: ami az egyik oldalon életet szül, a másikon pusztulást. Janka, a feleség képtelen volt feldolgozni a történteket. Öngyilkossági kísérletekbe menekült, amelyek a szeretőt elriasztották ugyan, ám a férje érdeklődését csak átmenetileg fordították vissza felé. Végül az 1925. március 30-án beszedett nagy adag veronál halálosnak bizonyult: az írónak özvegyként kellett folytatnia életét.

Felesége halála annyira megrázta, hogy hónapokig kerülte a találkozást rajongása tárgyával. Majd egy újonnan kibontakozó szerelem bűvöletében egy másik asszony kezét kérte meg, a 31 éves Magoss Olgáét, akitől kosarat kapott. Mivel a félárván maradt gyerekeknek anyára, a férfiléleknek pedig szerelemre volt szüksége, az író végül 1926 júniusában frigyre lépett korábbi szeretőjével, Simonyi Máriával.

Simonyi Mária, Móricz és leánya, Virág (Déri Múzeum CC BY-NC-ND)

Beteljesülő szerelmük happy enddel is szolgálhatott volna, csakhogy az élet ennél bonyolultabb forgatókönyvvel állt elő. A nő, akinek Móricz képes volt azt írni, „Szeretnék lefeküdni a lába előtt és úgy nézni, míg él”, kiábrándítóan más karakternek mutatkozott az első feleséghez képest. Az író egyre jobban szenvedett annak a szellemi háttérnek a hiányától, amely korábbi évei során olyan szilárd támaszt nyújtott. Míg Janka rendszeresen olvasta és értő kritikákkal illette az írásait, s észrevételeivel, szerkesztői munkájával aktív részesévé vált a férfi munkásságának, Mária nem vágyott hasonló babérokra. Sőt egy idő után még létezésével sem kívánt ihlettel szolgálni férje műveihez. „Irtózom attól, hogy »Téma« legyek. Örömöm és bánatom, könnyeim és nevetésem feldolgozva, pénzért árulják. Rettenetes.” – olvashatjuk kifakadását egyik levelében.

Janka értette, amit írt (europeana.eu, Petőfi Irodalmi Múzeum ©)

Ezek után nem csoda, hogy csak egy évtized adatott meg kettejük kapcsolatának. Bár hivatalosan sosem váltak el, az író 1936-ban véget vetett együttélésüknek. Kalandos szerelmi életének azonban nem Mária volt az utolsó epizódja. Utolsó éveit egy fiatal prostituált ölelése és történetei szépítették meg, aki nemcsak új életet, hanem idővel szinte új személyiséget is köszönhetett Móricz szerelmének. Kettejük különös kapcsolata azonban már egy másik történet…

Borító: Simonyi Máriával középen (Kisfaludy Sándor Emlékház CC BY-NC-ND)