Munkában a tízezer éves találmány

Pálffy Lajos - 2018. október 19. 11:20

A megtrágyázott földet pedig illett minél hamarabb megszántani. Már csak azért is, mert az őszi esőktől és a kijuttatott tápanyagtól egészen látványos növekedésnek indultak a mindenféle gazok. No és a felázott földre nem lehetett ráengedni az ekét, mert az sárdagasztás lett volna.

A szántás eszköze, és ezzel nyilván nem mondok senkinek újat, a bevezetőben is emlegetett eke volt. Ami szintén ősi találmány, már Krisztus előtt 8000-ben is ábrázolták a lombardiai Camonica-völgy sziklafalain. Aztán jó ötezer év múlva az egyiptomiak azt tartották, hogy a szántást, és az ekét maga a főisten, Ozirisz adta az embereknek, hogy jobban boldoguljanak a földműveléssel. Mert az ásóbotokkal és agancskapákkal, amiket az ősember kezdetben használt, csak feltúrni lehetett a földet, azt is csak fáradtságos munkával. A háziasított állatokkal (legelőször szarvasmarhákkal) vontatott ekék az első időkben még nagyon kezdetlegesek voltak. Az ábrázolásokon egy állatok mögé fogott ferde rudat látunk, aminek földre érő hegyes rész túrja a földet, a „szarvát” (mert először csak egy volt belőle) egy ember fogja. Ez a papucsra hajazó „ekevas” csak barázdát túrt a földbe, ezért is nevezik túróekének.

Fejlettebb változata, az ágyeke, vagy fordítóeke már meg is fordította a szántás során a földet. Így a termés betakarítása után felnövekvő gaz, no és az elhintett trágya is föd alá került, ami nagyban növelte a hatékonyságot. Ezek az ágyekék állítólag Nyugat- és Észak-Európában alakultak ki, mert itt a több csapadék miatt gyorsabban felnőtt a földeken gaz. Így aztán az őseink is inkább a túróekékkel dolgoztak a folyó menti téli szállások környékén, és ez volt használatban a Kárpát-medencében is, egészen a 16. századig. Akkor aztán megtörtént itt is az átállás, de az eke alapanyaga maradt a keményfa, csak a kovács készített rá vasból „papucsot”, majd a későbbiekben a földet az ekevas előtt felvágó kést, „csoroszlyát” is. Nagyot dobott az ügyön az eketalyiga feltalálása is, majd ennek két eltérő nagyságú kerékkel való felszerelése. (A nagyobbik ment az előzően szántott barázdában, a kisebbik pedig a felszántandó részen, így könnyebb volt egyenesben tartani a szerszámot.) Magyarországon egészen a 20. század elejéig használtak fából készült ekéket, de közben már a dualizmus idején felfejlődött az ekegyártás is. A Vidats István által konstruált, német mintát tovább fejlesztő ekék 1855-ben jelentek meg és terjedtek majd el az egész országban.

No de így az ekék kultúrtörténete után úgy látom, hogy már nem is maradt nagyon hely magának a szántás folyamatának az ismertetésére. Az előkészületekről annyit azért el kell mondani, hogy ha tehette, pihent állatokkal vágott a gazda bele a dologba, no és előtte alaposan átvizsgálta az ekéjét, annak mindenféle alkatrészeit. Ha kellett, a kovács beavatkozását is kérte, aztán jókor reggel elindult a határba.

Borító: Egy fatengelyes Orosházáról (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)