Norman Mailer 100

Pálffy Lajos - 2023. január 31. 11:24

Ifjonti éveiben az ember nagy eséllyel találkozott háborús regényekkel, az Oroszlánkölykökkel vagy a Most és mindörökkével. Aztán ha elolvasta Irwin Shaw és James Jones fotelhez szögező regényeit, csak folytatta már a Meztelenek és holtakkal, az éppen 100 esztendeje született Norman Mailer első, 25 éves korában írt háborús regényével, amelynek nem lett folytatása, bár még tíz jelentősebb könyvet jegyez a szerző.

A szerző, aki Brooklyn szülötte, és a szülei bevándorló zsidók voltak. A gimi után repülőmérnöknek tanult a Harvardon, de 1943-ban már a seregben találjuk, a Fülöp-szigeteknél harcolt a japánok ellen, pontosabban inkább rádiózott. De a szeme nyitva volt, ebből született meg a bevezetőben is emlegetett regénysiker, amely Anopopej sziget amerikai ostromáról szól, de még inkább az emberi jellemekről, törekvésekről. 1948-ban jelenik meg a mű, 1967-ben fordítják le először magyarra, majd pedig a 2010-es évekig még vagy hat magyar kiadást megél. Nem is lehet kérdéses hát, hogy Mailer megmarad írónak, de aztán beszippantja őt is a hippik, a kihágások, a kollektív szabálysértések, no és az LSD és egyéb tudatmódosítók világa.

Nem véletlen, hogy írása jelenik meg az 1967-es Üvöltés antológiában, és az sem, hogy ilyen, és ehhez hasonló szövegekkel „énekeli meg” ezt a világot: „Amerika (és a fél világ országainak) ifjúságát törzsi egységbe kovácsolta az erőszaktól, sőt még a nemi különbségtételtől is megszabadított orgiasztikus dáridók távoli víziója. A kábítószer fűtötte, erőszak nélküli törzsi bál óceáni fortyogásában mellbimbók, karok, falloszok, szájak, anyaméhek, hónaljak, szőrök, köldökök, mellek, arcok, tömjén-, virág- és félelemillat vonultak dobogva, összefonódva a társadalomból kitörő csodabogárság útján, a lizergénsavat szedő gyerekek meglátták a Walhallát, a Tádzs Mahált, s elérték a Nepenthét”.

Mailer tehát szívvel és lélekkel küzd az USA vietnámi beavatkozása ellen, a feketék egyenjogúságáért („fehér négernek” tartva magát) és a szabad szerelem mellett még számos szép dologért. S ha már szabad szerelem, hát tíz gyereke születik a hat feleségétől, és még ki tudja mi nem történt azokon a bulikon. Igaz, a bevételeiből telik asszonytartásra is, hiszen élete végéig rengeteget ír. Azért az irodalmi Nobel elkerüli, de a Pulitzer kétszer is megtalálja. Az egyik a Hóhér dala című, 1980-ban megjelent művéért, amelyben Gary Gilmore, a kétszeres gyilkos a „főhős”, aki a 36 évéből 18-at börtönben töltött, és egy benzinkutas és egy motelvezető meggyilkolásáért ítélték halálra, és a halálbüntetés ellenes mozgalmak beavatkozása ellenére meg szeretett volna halni. (A gyilkost a fiatal Tommy Lee Jones alakította az 1982-es, 152 perces filmben.)

Mailer filmeket is rendezett, és még nagyon sok mindent le lehetne írni róla, de talán az általa írott életrajzok fontosak még. Mert írt Picasso életéről, Muhammad Aliról és Joe Frazier elleni meccséről. Megírja Kennedy gyilkosának, Oswaldnak a sztoriját is, és persze Marilyn Monroe életét is, halálával a CIA-t megvádolva. Utolsó, 2007-es halálának évében megjelent művében Hitler gyerekkoráról olvashatunk, egy pokolbéli ördög tolmácsolásában.

Borító: Könyvek előtt (pbs.org)