KÖZKINCSTÁR SOROZAT

Nyugodtan aludt Arad miatt

Nyugodtan aludt Arad miatt

- 2019. április 15. 9:23

Hogy Ferenc József hogy élte meg az aradi kivégzéseket, mennyire rajta múlt a véres befejezés, és mennyire teljhatalmú megbízottján, Haynau táborszernagyon, az még mindig polémia tárgya. Az viszont biztos, hogy az ifjú uralkodónak nem voltak álmatlan éjszakái az aradi tábornokok kötélre juttatása és Batthyány agyonlövetése miatt.

Már csak azért sem, mert Ferenc József neveltetése okán is lázadóknak tartotta ezeket az embereket. Különösen a császári és királyi hadseregben korábban szolgáló, majd a magyar alkotmányra esküt tévő katonatisztek voltak számára ellenszenvesek. Hiszen ezek ama hadseregben lettek kiképezve, ami ellen aztán harcoltak. Az is igaz, hogy Haynau jóval nagyobb, akár ötszáz tiszt életét is követelő megtorlást tervezett, amit pont a bécsi kormány állított le. Induljunk el onnan, hogy augusztus 13-án Görgei az oroszok előtt, feltétel nélkül letette a fegyvert. Előtte, a haditanácsban éppen Zambelly Lajos, a Sándor huszárok ezredese jelentette ki, hogy így még erőteljesebb lesz a megtorlás, hiszen az osztrákok még sértve is érzik majd magukat. Ennek ellenére Damjanich, Arad törött lábú parancsnoka is ezt az utat választja. Állítólag volt egy homályos ígéret az oroszok részéről, hogy a magukat megadók élete és vagyona megmarad, de ez végül csak Görgei estében valósult meg. De lehetett a dolog mögött valami, mert a főparancsnok Paskevics herceg közbenjárása mellett Miklós cár is Bécsbe küldte a fiát, Sándort a büntetések mérsékléséért.

Szívből jött ez az óda? (Budapesti Történeti Múzeum CC BY-NC-ND)

Az ifjú uralkodó gyönyörű nejével éppen Bad Ischl, a haláláig látogatott nyaraló felé tartott, amikor eljutott hozzá Világos híre. Azonnal vissza is fordult, és augusztus 20-án este már ő vezette a bécsi kormányülést. És az ezután következőket is, ahol a megtorlás végső döntései megszülettek. Azt is tudni kell, hogy a teljhatalommal bíró Haynau már Arad előtt is végeztetett ki civileket és tiszteket, de aztán augusztus végén már Bécsből kapott instrukciók alapján cselekedett. Ezek pedig vagy Schwarzenberg miniszterelnöktől, vagy az uralkodótól származtak. Egy augusztus 29-én született döntés arról szólt, hogy kivégezni csak a „legbűnösebb, és a legveszedelmesebb egyéneket” lehetne, a többi kegyelemből várfogságot kapna. Ezt fordította le Haynau (I. Frigyes hesseni választófejedelem egyik törvénytelen fia) és Karl Ernst törzshadbíró úgy, hogy azok kerültek bitóra és kegyelemből puskacső elé, akik legalább hadosztályoknak parancsoltak.

Még fiatalon, és meglepő módon: civilben (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

Bécs azt is kikötötte volna, hogy minden kivégzést fel kell neki terjeszteni, aztán ez az utasítás a végrehajtások jelentésére változott. Így a kegyelmi döntések is Haynau kezébe kerültek, Ferenc Józsefnek pedig nem volt ez ellen kifogása. Felelős volt hát Aradért, ezt kortársainak jórésze is tudta, mégis aztán a mi „ferencjóskánk” lett belőle, akiért aztán magyar bakák százezrei (is) mentek a Nagy Háborúban a halálba.

Borító: Arad (arcanum.hu)