Öreg Finta Péter miskárolója

Pálffy Lajos - 2018. november 12. 12:42

Szó szerint is húsba vágó eszközt nézhetünk meg 3D-ben a túrkevei Finta Múzeum jóvoltából. Mégpedig a leírás szerint Öreg Finta Péter gulyás tulajdonában volt ez az 5 centiméteres pengéjű, bőrbe varrt nyelű szerszám.

Hogy egy gulyás, tehát szarvasmarhákkal foglalkozó ember mire is használhatta eme speciális kiskést, azt csak sejteni lehet. Minden bizonnyal ő volt a marhapásztorkodás mellett a környékben a miskároló is, aki elintézte azt, hogy a nőstény sertések, tehát a kocák, avagy „dunántúliasan” a göbék képtelenek legyenek a további szaporodásra, és a petefészküket eltávolítván, petevezetéküket elvágván, jól hízásnak induljanak, majd a vágósúlyt elérve ennél a jószágnál sokkal nagyobb kés alá kerüljenek. Nem volt könnyű ez a beavatkozás, a Néprajzi Lexikon szerint az 1700-as évek második felétől külön erre szakosodott, jellemzően Morvaország keleti részéről induló emberek végezték el a műtétet a Habsburg birodalomban. Akik az állam által is elismert szakmát űztek, Magyarországon jellemzően a Dunántúlon és az ország középső részén. Még 1900-ban is 1000 ilyen morva miskárolót tartottak számon, aztán szerepüket lassan átvették a falun is megjelenő állatorvosok.

Csak 5,5 centiméteres volt a pengéje (Finta Múzeum CC BY-NC-ND)

Tehát a miskárolás, avagy „göbézés” elsősorban a nőstény disznókat érintette, de pontosan a kellő hízás érdekében a kan kismalacokat is meg szokták szabadítani heréiktől. Ezekből lettek az ártányok, amelyek igen csak keresettek voltak a mindenkori állatvásárokon, így jelenleg is. Aztán Öreg Finta Péter ott Túrkeve környékén bikaborjakat is herélhetett késével. A „férfiasságától” megszabadított, jámborrá tett bikából lett az ökör, amely nem csekély izomerejénél fogva alkalmas volt nehéz terhek vontatására, legelők, rétek felszántására is. Aztán természetesen a lovaknál is ismert volt ez az eljárás, a kiszemelt méneket hurkokkal ledöntötték a lábukról, majd azokat összekötözve tették műtétre alkalmassá a szerencsétlen jószágot. A herélés a juhászok körében is a hétköznapok feladatai közé tartozott, egészen különleges eljárása is volt, amit most nem ismertetnék itt. (Nézze meg a Kedves Olvasó a herélés címszó alatt a Magyar Néprajzi Lexikonban.)

Aztán a 21. századra úgy tűnik leginkább a házi kedvenceinkre, köztük is a macskákra vonatkoztatható ez a herélés, vagy miskárolás, amit állatorvosok végeznek el jó pénzért, a macsekkal pedig azután nem lesz baj, nem kóborol el, nem kölykedzik. Viszont, ha nem vigyázunk, megnő szép nagyra, elhízik, hiszen már csak az evés és az alvás nyújt valami élvezetet számára.