Parasztasszony ceruzával és ecsettel

Parasztasszony ceruzával és ecsettel

- 2019. január 7. 2:36

Száz esztendeje született Galgamácsán Vankóné Dudás Juli, a hazai naiv festők egyik legnevesebbike, akinek világszerte voltak kiállításai fénykorában. Több volt ő, mint egy ügyes kezű pingálóasszony, alakjai arányosak, anatómiai ismereteket mutatnak, festményein már ott van a perspektíva is.

Hogy hogyan lett naiv művésszé a galgamácsai fiatalasszony, az már lassan a múlt homályába vész, de ha valaki előbányássza a televízió archívumából Moldován Domonkos 1969-es, róla szóló portréfilmjét, akkor fény derülhet minden részletre. Így csak sejthetjük, hogy jó tanítói lehettek abban a Galgamácsán elvégzett hat elemiben 1925 és 1931 között. Jó tanítói, akik meglátták benne a tehetséget, és talán még idős szüleinek is elmondták azt, hogy hagyni kellene a gyereket rajzolni. Mert az Vankóné Dudás Juli művein nagyon-nagyon látszik, hogy szeretett rajzolni. És persze az is, hogy aztán szépen, akkurátusan, mint egy kifestőkönyvet, ki is színezte a rajzait. Amiken legtöbbször a Galga-menti díszes népviseletbe öltözött fiatal embereket, lányokat és legényeket láthatunk nagy tömegben.

Esküvőjére készülő pár (Jász Múzeum CC BY-NC-ND)

Amint a mulatságban, vagy éppen a lakodalomban táncolnak. Vagy éjféli misére igyekeznek, Szent Iván éjjelén tüzet ugornak, május elsején pedig májusfát állítanak. Csupa olyan dolgot művelnek, ami hozzá tartozik Galgamácsa, vagy akár egy átlagos magyar falu ünnepköréhez. Ugyanakkor Vankóné megfesti a hétköznapokat is, azokat a munkákat, amikben felnőtt, és egész életét Galgamácsán leélve, a festegetés és a Gyöngyösbokréta mozgalomban való aktív szervezőmunka mellett maga is elvégzett. Így valahol pihenés lehetett neki a festészet, annak ellenére, hogy a táblaképek mellett nagy pannókat is készített többek között a füredi Marina Hotelbe, vagy a kerepestarcsai kórházba. De galgamácsai lányok és legények díszítették a tokiói Magyar Éttermet is, és a magyar naiv művészek csoportos kiállítása eljutott még az akkoriban baráti szocialista Havannába is. Vankóné Dudás Julinak 1977-ben egyéni kiállítása volt a Német Demokratikus Köztársaságban, de egy év múlva művei eljutottak Párizsba is. Halála előtt pedig a bajor fővárosban, Münchenben állíthatott ki. Festményei eközben képeslapok formájában is terjedtek. Különösen jól mentek a Húsvéttal és Karácsonnyal kapcsolatos reprodukciók, az emberek akkoriban szívesen választották színes festményeit az ünnepi üdvözletek és jókívánságok hordozójának.

A Kincskeresőben mesél gyermekkoráról is (Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtár CC BY-NC-ND)

A galgamácsai élet ünnepei, hétköznapjai megjelentek az akkoriban igen csak divatos falinaptárakon is, a már emlegetett portréfilm mellett olyan neves tollforgatók írtak Juliról, mint Juhász Ferenc az Új Írásba, Ruffy Péter a Magyar Nemzetbe és Hubay Miklós a Tükör című hetilapba. S ha már írás, Vankóné Dudás Julinak önéletírása, mondóka és mesegyűjteménye is megjelent, de a festmények és pannók mellett tányérokra is festegetett. 65 éves korában halt meg, munkáit a padlásokról lekerülő régi képeslapok és naptárak mellett a kecskeméti Naiv Művészek Múzeumában, és a galgamácsai emlékházában nézhetik meg, a Petőfi Sándor út 10-es szám alatt.

Borító: Kacsozás – gyermekjáték Galgamácsán (Jász Múzeum CC BY-NC-ND)