ELSÜLLYEDT VILÁGOK SOROZAT

Pesztonkák világa

Pesztonkák világa

- 2018. február 27. 11:17

A háztartási cselédek, cselédlányok, pesztonkák sorsát talán senki sem mutatta be drámaibban, mint Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényében. Mert a faluról felkerülő tizenéves leányka számára egy egészen új világ nyílt meg a városban, amiben nem volt egyszerű eligazodnia, és ahol rettenetes dolgok is történhettek vele.

De azért nem az volt az általános, hogy a családfő olyan szükségletei mellett a pubertás „úrfi” első ilyen kalandjaiban is kötelezően részt kellett volna vennie. Nem, ez nyilván túlzás, ugyanakkor minden túlzásnak van némi valóságalapja. Aztán sokat elárul erről a világról Csók István Cselédközvetítőnél című festménye is, amin jól látszik, hogy ki van kiszolgáltatva ebben a helyzetben. Ugyanakkor a háztartási cselédekre is vonatkoztak a cselédek munkavállalását szabályozó törvények (az elsőt 1876-ban szavazta meg az országgyűlés), tehát Édes Anna sem volt teljesen kiszolgáltatva a munkaadója kényének, kedvének. Mint ahogy ezen törvények alapján a foglalkoztatója is meg tudott szabadulni a haszontalan, dologtalan cselédtől.

Korzózás Keszthelyen (MaNDA)
Korzózás a két háború között Balatonfüreden (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

Mert biztos ilyenek is voltak, mégis ezek a 15-17 éves kortól a városokban kis batyujukkal megjelenő lányok leginkább látástól vakulásig dolgoztak. A háziasszony felügyelete (már ha volt rá affinitása, például Karithy Frigyes feleségének nem nagyon volt) mellett főztek, mosogattak és takarítottak, de a mosást is általában rájuk bízták, sőt, sokszor a gyerekek felügyeletével is meg kellett birkózniuk. Jellemző volt, hogy egy-egy, az adott faluból már régebb óta városon szolgáló, esetleg itt férjet is találó lány, asszony szervezte a többi falubelijének a foglalkoztatását. Akik, különösen a sokgyermekes, szegényebb családokból elindulva többnyire a kelengyére valót akarták megkeresni a városban. Mert e nélkül az akkori szokások szerint nem volt esélyük otthon a férjhez menetelre. Az is előfordulhatott, hogy a cselédnek jelentkező már „igaz mátkát”, kapcsolatot hagyott otthon, hogy az egy-két év alatt megkeresett pénzből aztán megvalósíthassák szerény álmaikat.

A főerdészék cselédje Bárándpusztán (MaNDA)
A főerdészék cselédje Bárándpusztán (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

Aztán azt sem felejtsük el, hogy sokaknak nagyon is megtetszett ez az új világ, így hát a városban igyekeztek férjet fogni maguknak. Persze nem álltak össze mindenkivel, a „cselédkorzón” igyekeztek „nyugdíjas állással” rendelkező vőlegényt találni. A hivatalsegédek, postások, rendőrök és vasutasok pedig a Keleti és a Nyugati pályaudvarok környékén, vagy a Fővám térnél vasárnap délutánonként, amikor a cselédlányok kimenőt kaptak, megtalálhatták a jövendőbelijüket. A cselédek az első időkben jellemzően a konyhában laktak. A 19. század vége felé, és a 20. század első felében aztán sokszor már úgy tervezték a bérházakat, hogy a konyha mellett egy kis félszobát alakítottak ki a cselédnek. Akinek a lakhatást és a kosztot is levonták a béréből, viszont megkaphatta a gazdaasszony, nagyobb lányok levetett, megunt ruhadarabjait. Amiket aztán büszkén vett magára hazautazás előtt, hogy a falu poros utcáján végig gyalogolva bemutathassa a városi divatot.

Borító: Csók István: Cselédközvetítőnél (kovacsgaborgyujtemeny.hu)

Elsüllyedt világok sorozat

Lakodalom van a mi utcánkban
2019. május 24. 9:16

Út az oltár elé
2019. május 10. 10:42

Jegyesség, mátkaság, boldogság
2019. április 30. 11:27

A szent keresztfa
2019. április 18. 8:27

Hasonló a hasonlónak örül?
2019. április 12. 11:01

A legutolsó út
2019. április 5. 10:41

Virrasztás kevés pálinkával
2019. március 25. 1:16

Amikor nincs tovább
2019. március 12. 1:05

Ideje van a meghalásnak is
2019. március 1. 11:59

Mosakodás, feredőzés
2019. február 22. 11:24