Robinson közben háromszáz éves lett

Pálffy Lajos - 2019. április 25. 10:53

Bizony, az idő szalad, 300 éve, április 25-én jelent meg a Robinson is, amely makacsul tartja magát a kötelező olvasmányok listáján. De nem is lehet vitás, az emberi küzdelem, az élni akarás egyik legkorábbi, és legjobban megírt története ez.

Mert ez történik, ha összetalálkozik egy jó tollú író, no és egy igaz történet. Mert a Robinson Crusoe esetében ez történt. Ott volt hozzá a legalább 500 kiadvánnyal, igaz jórészt pamfletperiodikákkal jeleskedő szerző, Daniel Defoe, no és ott van a lobbanékony és összeférhetetlen skót tengerész, Alexander Selkrik igaz története is. Amelyet legelőször egy Richard Steele nevezetű újságíró jegyzett le, magától a négy éves magány elszenvedőjétől értesülve a nem hétköznapi eseményekről. Amelyek úgy indultak, hogy William Dampier kapitány 1703-ban induló hajójának legénységéhez tartozó Selkrik a Horn-fok megkerülésének viszontagságai után állítólag maga kérte, hogy egy puskával és némi élelemmel tegyék ki a Juan Fernandez szigetek egyikére, amit még a felfedező 1574-ben Más a Tierrának nevezett el. Abból, hogy a kapitány annak ellenére, hogy a hajókon sosem volt fölösleges ember, bele is ment ebbe, arra a következtetésre is juthatunk, hogy meg kívántak szabadulni tőle. Sőt, talán egy függelemsértésért akarata ellenére tették ki, amint ez szokásban volt abban az időben.

A lényeg, hogy Selkrik egy puskával, némi élelemmel és szerszámokkal négy esztendőt töltött a szigeten. Élelmezését leginkább a vadon élő kecskékkel oldotta meg. Előbb vadászott rájuk, majd háziasította az állatokat, így tejhez is jutott, sajtot is készített. S mivel egy csizmadia fia volt, értett a bőrökhöz is, így – akárcsak Defoe könyvében – kecskebőr öltözetben találták meg. Mégpedig nem akárki, hanem William Dampier, aki egy másik hajón szolgálva figyelt fel a parton szaladgáló alakra, és emlékezett a négy esztendővel korábbi történetre. Selkrik így 1708-ban ért haza, majd tapasztalatait kamatoztatva 1717-ben beállt a brit királyi haditengerészetbe. Ahol hadnagyi rangig vitte, de aztán 1721 decemberében, 45 évesen meghalt sárgalázban. Sokkal hosszabb, és nem kevésbé izgalmas életet adott az Úr Defoe uramnak, aki jámbor puritán családból indult, de egészen fiatalon a bűnös kereskedésre adta a fejét. Amiben pedig sosem volt igazán sikeres, kölcsönből fizette a kölcsöneit és azok kamatait, hitelezői szinte a halálos ágyáig kergették. De azért a felszínen maradt, sőt, arra is volt energiája, hogy politikai pamfleteket jelentessen meg.

Aztán 1719-ben, 59 évesen megírta első regényét, amelynek a teljes címe: Robinson Crusoe yorki tengerész élete és különös, meglepő kalandjai: Aki huszonnyolc évet élt egyedül egy lakatlan szigeten Amerika partjainál, a nagy Orinoco folyó torkolatától nem messze; egy olyan hajótörés kényszerítette a szigetre, amelyben rajta kívül minden ember meghalt. A mű még abban az évben négy új kiadást ért meg, azóta pedig a legtöbb nyelvre lefordított, legtöbbször kiadott könyvek közé tartozik. És ez az előkelő helyezése bizton meg is marad, mert már nem nagyon születnek hasonló kaliberű irodalmi művek, és nem olvas könyveket csak alig néhány tíz százaléka az okostelefonnal felszerelt emberiségnek.

Borító: Az első kiadás (The British Library)