„Unalmas” élet „izgalmas” néven

Pálffy Lajos - 2020. június 30. 11:36

Amilyen „izgalmas” nevet kapott az zeggi kalózokról elnevezett Uskoke romboló, olyan „unalmas” volt 13 esztendőre rúgó élete. Mert sehol egy nagyobb összecsapás, egy megtorpedózott antant cirkáló, csak az őrjáratok, a konvojok kísérése és az aknarakás jutott neki.

Na jó ez nem teljesen igaz így, mert támadta azért lövegeivel az olasz part menti vasútvonalakat, lőtte a montenegrói hegyi ütegeket, és természetesen azok is lőtték őt. Aztán kergetett meg tengeralattjárókat, no és tért ki azok torpedói elől. Szóval azért nem volt annyira unalmas ez a rövidke élet, csak hát ugye a név, a név az mást ígért volna. Az uszókok, vagy uszkok a török elől menekülő délszlávok voltak, akik előbb az Adria partján Klissza várát szállták meg, és tartották vitézül a török támadásokkal szemben. Elméletileg Habsburg I. Ferdinánd alattvalói lettek volna, gyakorlatilag csak elöljáróik parancsoltak nekik. Kiváló hajósok is voltak, előbb a török hajókat támadták, aztán már kirabolták a keresztény, velencei kereskedőhajókat is. Aztán Klisszából a török által kiszorítva Zegg kikötőjébe tették át székhelyüket, ahol már minden látszatot félretéve, nyílt kalózkodásba fogtak. Ezért aztán Bécsnek is lépnie kellett, így végül elvették hajóikat, és az egész népséget 1615-ben a tengertől jó messze, Horvátország közepére, Károlyvárosba telepítették.

Az Uskoke 1917. július 20-án került vízre, és 1908 február végén indult első, nagyobb útjára, melynek során érintette Gibraltárt, Tuniszt és Algírt is. Rá is domború orrfedélzetet építettek már, társaitól pedig még a négy, 1911-ben megmagasított vékonyabb kéménye is megkülönböztette. Sorsában, ahogyan ezt már olvashatták, viszont nem volt semmi különleges. Még 1914 nyarán felvonult Montenegró blokádjához Kumbornál, aztán a franciák vették tűz alá, majd a parti ütegek is megtalálták, de itt nem is maradt adós a tűzzel.

Vontatott, biztosított kifutó tengeralattjárókat közben, no és aknákat is rakott és konvojokat is kísért, ahogy ezt a szállítási módot bevezették. És ezeket tette az 1915-ös esztendőben is, amikor az olasz hadba lépéssel megjelent feladatai között az olasz kikötők, parti létesítmények támadása is. Montenegró mellett Triesztnél, és Rimininél láthatjuk többször, 1916-ban már Sebenico kikötőjéből, mint állomáshelyéről kifutva. Innen indul június 13-án a 18 csomós sebességgel zátonyra futó Turul romboló mentésére is.

Az esztendő utolsó napján aztán az Uskoke a Kotori-öbölbe lett átvezényelve, ahonnan április 21-23 között indult először Otranto, a hajózár elleni bevetésre társaival. Megriaszt egy ellenséges tengeralattjárót, majd gyászos feladatként kiemeli egy tengerbe zuhant repülőből a holttesteket. Aztán a fedélzetéről kerül vízbe egy matróz egy októberi adriai viharban, végül pedig egy villám is belecsap az antennájába. Az 1918-as esztendőt az olasz partoknál kezdi, járőrözik, konvojt kísér, aknát rak. Március közepén két torpedót is kikerül, majd aztán június 20-án Polába érkezik nagyjavításra. Amit már nem is fejeznek be a szerelők, mert vége lesz a háborúnak, a rombolót – bontásra – az olaszok kapják, akik 1920-ban „végeznek is vele”.

Borító: A Monarchia flottája 1918-ban (Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár CC BY)