Vedutában utolérhetetlen

Pálffy Lajos - 2018. április 19. 9:01

Ha pedig a 250 évvel ezelőtti Velencét, vagy éppen a „Györgyök” Angliáját szeretnénk látni, nem csak a képzeletünkre és néhány metszetre hagyatkozhatunk, hanem Canaletto festményeire is, amelyek szinte fénykép-minőségben adják vissza az akkori állapotokat.

250 évvel ezelőtt hunyt el Velencében Giovanni Antonio Canal néven az a festő, aki talán először jutott el a városkép (veduta) festészetben olyan magaslatokra, hogy szinte már fotografikus hűségről lehet beszélni vele kapcsolatosan. Szülei tehetségét vitte tovább, mint ahogyan az lenni szokott, apja jelentős díszletfestő műhelyt működtetett a színházi életéről is nevezetes, vízre épült városban. Amit viszonylag hosszú életében Canaletto egy fiatalkori római utazás mellett mindössze egyszer hagyott el viszonylag hosszabb időre, amikor 1745-ben, 48 évesen az osztrák örökösödési háború miatt Angliába költözött. Ennek a nyolc éves, jórészt Ausztria és Poroszország között zajló küzdelemnek ugyan nem voltak itáliai hadszínterei, viszont régóta tudjuk, hogy a fegyverzajban hallgatni szoktak a múzsák, vagy még inkább csökken a művészi produktumokra való kereslet.

Canaletto egy Németalföldről Itáliába költöző tájképfestő, Jaspar von Wittel nyomán kezdi el korának Velencéjét festeni, képeit drágább szuvenírnek szánva, hiszen Velence korának egyik kereskedelmi és politikai központja is volt. Így akad össze Joseph Smith brit konzullal, aki „nagy tételben” vásárol tőle, de a festő másokon keresztül is értékesíti munkáit Angliában. És így jut el Londonba is, ahol a Temzét és környezetét festi, mintha csak Velencében lenne. Ráadásul érdekli a vidéki Anglia is, így aztán mi is láthatjuk, hogyan öltözködtek az akkori emberek, és milyen állapotban voltak az épületek. Mert Canaletto a pontosságáról is híres volt, ha hiányzott néhány kőtömb a bástya mellvédjéről, akkor a festményen is hiányoztak azok a kövek. Így nézték át nemrégen szakemberek a képeit a vízszint emelkedést vizsgálva, és kiderült, hogy az a bizonyos algák által hagyott zöld vonal, ami az épületeken a magas vízállást jelenti, 250 évvel ezelőtt még 60-80 centiméterrel alacsonyabban volt. A pontosság mellett aztán nagyon figyelt a perspektívára, mestere volt a madártávlatnak és bizony tisztában volt a fényhatások fontosságával is.

Többen leírják róla, hogy camera obscurát is használt, de az biztos, hogy rengeteg, jegyzetekkel ellátott vázlatot készített. És az is biztos, hogy munkáit, ahogyan ez szokásban volt akkoriban, rézmetszeteken terjesztették Európában. Ez volt a „szuvenír” olcsóbb formája, és vásárokon is árultak ilyen sorozatokat akkoriban. Aztán Canalettónak a már említett Joseph Smith személyében még gazdag gyűjtője is akadt, aki 1762-ben 54 festményét és vagy 140 rajzát adja el egyenesen III. György királynak. Ezek aztán így biztos helyre kerültek, és így jórészt meg is vannak. Canaletto ekkor már betegeskedett, ami aztán elhúzódott évekig. Végül 1768-ban halt meg minden idők egyik legjobb városkép-festője.

Borító: Wikipédia