A lovas hadászat eredete

Régészek szerint minden jel arra utal, hogy az időszámításunk előtti második évezred környékén a köpűs nyílhegyek keleti irányba terjedtek, szemben az összetett reflexíjjal, ami keletről nyugatra, a seregbe tömörülés koncepciója pedig délről északi irányba. Amikor időszámításunk előtt 900 környékén ezen újítások Közép-Ázsiában találkoztak, az a hírhedt és sokakat félelemben tartó lovas seregek létrejöttét eredményezte.

Ex libris M. Gras Vila – Balatoni Múzeum, CC BY-NC-ND

A ló háziasítása a lovasság létrejöttének előfeltétele volt. A fennmaradt leletek arról tanúskodnak, hogy a lovat időszámításunk előtt 3.500 körül háziasították a mai Kazahsztán és Dél-Oroszország területén, de feltehetőleg már korábban kezdték betörni és megülni őket. Furcsa módon a lovakat a hadászatban eleinte nem a lovasság részeként, hanem csak a harci szekerek húzására használták. Az egyik legismertebb ezzel kapcsolatos lelet a Tutanhamon sírjában feltárt harciszekér. Ugyan harckocsikat a Közel-Keleten már időszámításunk előtt 1600 -1700 körül alkalmaztak, furcsa módon az ezt követő 7-800 éven át nem jelent meg a lovasság, mint hadviselési forma. Ez azért különös, mert a harci szekér irányításához a lovak betanítása nehézkesebb, annak okán, hogy azoknak meg kell tanulniuk szinkronban mozogni, de a lovasság létrejöttéhez szükség volt néhány eszköz feltalálására.

Hogyan nyilazzunk lovaglás közben? – A kompozit reflexíj elterjedése

Ferenczy István: Szkíták őstörténete metszetsorozat – Piarista Rend Magyar Tartománya, CC BY-NC-ND

Ezen találmányok egyike a kompozit reflexíjat ami egész Eurázsiában elterjedt – a leletek tanúsága szerint –  Kínában már 3000 éve ismerték a Sang-kor vége felé, legalábbis a régészek a Sang császárok jóslásra használt állatcsontból készült eszközein találtak reflexíj ábrázolásokat. Ugyan azt nem lehet tudni, hogy a reflexíjat elsőként hol, pontosan mikor és ki találta fel, de bárhonnan is származzon ez az újítás, feltételezések szerint Európa felé Keleti irányból indult útjára és terjedt tovább. A hagyományos íjakkal az volt a probléma, hogy a lovagláshoz túlságosan nagyok és nehézkesen használhatók voltak, amiknek azért kellett nagyoknak lenniük, mert a hatékonyságuk a méretüktől (a hosszuktól) függött. A nagyméretű íjakkal szemben a hajlított karú reflexíj kisebb mérete ellenére is nagy erővel bírt, így lehetővé tette, hogy használója nyeregből tudjon lőni. A kompozit íj erejének titka, hogy többféle anyag felhasználásával készítették; bükkfából, vízibivaly szarvából, állati bőrből és ínakból. Ezt, a korszak egyik legnagyobb haditechnikai újításának minősülő eljárást egy természetes eredetű, a különböző anyagok összeragasztásához használható ragasztóanyag megismerése tette lehetővé, amit a fekete-tengeri tokhal úszójából, forró vizes áztatással nyertek ki. Ez az újítás időszámításunk előtt 1000 évvel már elterjedt Kelet-Ázsia és Kelet-Európa szerte.

Hogy ne essen le a nyílhegyünk? – A nyílhegyek fejlődése

Bronz, szkíta nyílhegy – Balatoni Múzeum, CC BY-NC-ND

Ugyan a reflexíj hadászati szempontból nagy előrelépést jelentett, de annak, hogy a katonák lovon ülve, csoportos egységbe tömörülve, hatékonyan együtt tudjanak harcolni, egykor még más akadálya is volt, méghozzá az, hogy a nyílhegyek nem voltak egységes méretűek és súlyúak, és ezért nem volt egyforma a lőtávolságuk sem, ugyanis valamelyik csontból, némelyik bronzból, és volt ami pattintott kőből készült. Ráadásul, míg csak zsineggel vagy ínnal kötözték, könnyen leeshetett, és a lövés iránya sem volt biztosan garantálható. Minden bizonnyal e problémák megoldására irányuló kísérlet eredménye a köpűs nyílhegy feltalálása. Egy formába tüskét helyeztek, olvadt fémet öntöttek, így lehetővé vált az egyforma méretű és súlyú nyílhegyek gyártása. Az összhangban történő csoportos katonai fellépéshez immár minden technikai feltétel adottá vált. A nyilazás hatékonyságát növelte, hogy ezeket a nyílhegyeket nem kellett kötözni, hanem egyszerűen rá lehetett húzni a nyílvesszőre, így nem estek le egykönnyen.

Hogyan legyünk túlerőben? – A seregben harcolás eredete

Antik szobrokat ábrázoló metszetgyűjtemény – Piarista Rend Magyar Tartománya, CC BY-NC-ND

Az egyénileg harcoló hős katonák seregbe tömörülése egy olyan folyamat eredménye volt, ami a szakértők szerint déli hatásra történt meg, és a városiasodáshoz köthető. Az első seregeket ugyanis Mezopotámiában illetve a Közel-Kelet területén található nagyvárosokban alapították. Az elméletek szerint a seregbe tömörülés példája a hatékonysága okán vált nyilvánvalóvá, és így győzte meg a nomádokat a tekintetben, hogy ezt a példát nekik is követniük kell.

Egy ostrom alatt álló város perspektivikus látképe – Piarista Rend Magyar Tartománya, CC BY-NC-ND

A különböző tájakon létrejött technikai és szervezeti fejlesztések találkozása tette lehetővé, hogy a lovasság legyen a korszak legütőképesebb és legkorszerűbb katonai ereje. A nomád népek jelentette kihívás elősegítette a civilizált országok fejlődését, ugyanis idővel a letelepedett földművelő népek vezetői is rájöttek arra, hogy a gyalogosokkal és kocsikkal vívott harc a lesből támadó lovasíjászokkal szemben esélytelen, és maguk is rákényszerültek a lovasság megszervezésére.