Autók a keleti blokkban

A hétköznapokban csak 1200-as Zsiga és ezeröcsi néven becézett VAZ 2101-es és a VAZ 2103-as Lada közel két évtizeden keresztül volt a legkedveltebb autó Magyarországon. Miközben az 50-es évek propagandafilmjei a kommunista blokk határtalan fejlődését, a gázturbinás, a számítógép vezérelt és atommeghajtású okosautók vízióját vázolták nézőik elé, addig akkoriban egy saját autó (a nemlétező szabadság szimbólumaként) egy átlagpolgár számára csak elérhetetlen vágyálom maradt.

Habár a szocialista blokkra jellemző volt a nyugati kereskedelemtől történő függetlenné válásra való törekvés, mondván, hogy a szocializmus a kapitalisták nélkül is működőképes, a gyakorlatban a nyugati kínálat pótolhatósága nem igazolódott be. Legalábbis a legyártott autók darabszáma tekintetében a keleti blokk kínálata nem tudott lépést tartani a kereslettel, annak ellenére sem, hogy a propagandaszövegekben a „nyugat” mint versenytárs „lehagyása” – e területen is – ismételten előkerült, ahogy az ebben az interjúrészletben is olvasható, amelyben egy trabantgyári dolgozó nyilatkozik:

„Megkockáztatom a kérdést: „A Sachsenringben” (ebben a zwickaui autógyárban gyártják az immár világhírű Trabant kiskocsit) hány munkásnak van saját személygépkocsija? (…)
– Pontosan megmondani nem tudom – mert a gyártás előrehaladtával folyamatosan vásárolhatunk mi is a Trabantunkból. Annyi még nincs, mint a nyugat-német Volkswagen gyárban, de pár év alatt nálunk is ki tudjuk elégíteni az igényeket.
– Ez hivatalos vélemény, vagy… – vetem közbe, de aztán látom, hogy kár volt felvetni így a kérdést.
– A mi véleményünk és a hivatalos vélemény egy és ugyanaz. (…) Mi, német munkások tudjuk, hogy a hét éves tervben minden vonatkozásban elhagyjuk a nyugatiakat, még a magánautók számában is.” – Dunántúli Napló, 1959

Az autó kínálat – a kereslethez képest történő – állandó lemaradását jól mutatja, hogy Magyarországon általában 4-5 évet kellett várni egy autóra. 1947-ben Magyarországon csak 7000 autó volt összesen, 1961-ben már 60000, 1981-ben pedig másfél millió. Az egyenlőség kommunista alapelve az autótulajdonlás tekintetében sem érvényesült. Például Škoda Felicia Cabrio luxusautót csak kevesen birtokolhattak. A neves színészeknek, sportolóknak, természetesen mindig volt autója. A szocialista időszak autóinak legnagyobb sztárja kétségkívül a Lada volt, amelynek történeti előzménye a Zaporozsec fejlesztése, amit eredetileg szovjet népautónak szántak volna, de végül teljes autóipari zsákutcának bizonyult.