Budavári séta

A budai Várnegyedet kétszer rombolták földig, arculata is ehhez mérten változott. Kápolnákból többhajós templomok, amelyekből később dzsámik lettek, majd azoknak a helyét ismét keresztény templomok vették át. Az épületek többsége középkori alapokon nyugszik, de erre napjainkban csupán néhány boltív és ülőfülke emlékeztet. Amikor Buda 145 hosszú év után újra keresztény kézbe került, a folyamatos ágyútűz alatt álló negyed házai és templomai közül alig néhány maradt épen. Ezen a héten a Várnegyed beszédes utcái közé invitáljuk önöket.

A mai Dísz tér környékén maradtak meg legjobb állapotban a házak, ezeket később a legmódosabbak szerezték meg, de közvetlenül az ostrom után szinte ingyen kínálta a város a telkeket, az épületek felújításának reményében. Az Úri utca házhelyeit – amelyeken szintén sok falmaradvány és boltív van ma is, különösen az Úri u. 13 és a 31. alatt – főleg katonatisztek és állami tisztviselők vették birtokba, a vele párhuzamosan futó utcákat pedig kézművesek népesítették be.
A vár újjáépítése során alapvetően megőrizte a középkori jellegét, ugyanakkor nagyobb változásnak számított a nyugati oldalon kialakított bástyasétány kialakítása. Korábban a házsorok mindenütt a várfal tetejére támaszkodtak, az újjáépített Budán azonban csak a Halászbástya és a Vízivárosi kapu közötti szakaszon maradt meg ez a jellegzetesen középkori építési forma. Több helyen térré bővítették az utcák találkozását: ekkor keletkezett a Szentháromság tér és a Szent György tér.