Képeslap a múltból 2019

Harmadik éve már, hogy Facebook oldalunkon vasárnap délutánonként megosztunk egy üzenetet a múltból. Bár a megírt lapoknak nem mi voltunk a címzettjei, de alkalmanként megszólítva érezhetjük magunkat, hiszen az azokban leírt élmények és érzelmek ismerősek lehetnek a ma emberének is, függetlenül attól, hogy azokat sok-sok évtizede vetették papírra – vagy ez esetben üdvözlőlapra. Idei utolsó kiállításunkban, szokásunkhoz hűen, ezekből a történetekből válogattunk.

Kezdjük is egy téli kirándulás élménybeszámolójával, egyenesen a Galyatetőről, ahol – a leírás szerint – változatlanul szép volt az idő 1972 telén; valahogy úgy képzeljük, ahogy a képen is látszik: sok hó és napsütés.

„Drágáim, ma (4-ik nap) elvittek minket busszal Gallyára, ahol bőven volt hó (nem mintha itt hiányát érezném). Közben megnéztük a Parád-Sasvári üveggyárat. Változatlanul szép az idő, n.j., és kellemesen telik. A pozitívumokat élvezem, a negkat, amennyire lehet, korrigálom. Idegileg az izgalmas és betegségekkel terhelt nov. után – úgy néz ki – hogy restituálódom.
Csüt. d.u. megyek Tarjánba, mely innen jó 1 óra busszal.
Parád magassága kb. 300-400 m.
Körút van.
Sok puszi
Anyu”