Legendás éttermeink – Apostolok

Vajon szentségtörés, hogy az apostolokról sokaknak nem tizenkét férfi jut először eszébe, hanem egy budapesti vendéglátóhely? Meglehet. Az Apostolok étterem és söröző bár profán helyszín, mégis volt benne valami fennköltség. Talán az étterem félhomályos boxai felett ábrázolt jámbor apostolfők miatt érezhette úgy az ember, mintha egy kápolnába lépett volna, ahol még a sör is ünnepélyes keretek közt habzik fel. Sorozatunk (Legendás éttermeink) első helyszíne ez, mely ma is működik, igaz társbérletben egy másik legendával, a Jégbüfével.

Az Apostolok története 1903-ban kezdődött, amikor a Förster vendéglősdinasztia második generációs tagja, János megalapította a Kígyó utcai vendéglátóhelyét. Igaz, ekkor még nem vendéglőként inkább sörözőként tartották számon. Aki a századfordulós budapesti éttermek étlapjait szemrevételezi, láthatja, hogy ekkoriban igen szerény volt a sörkínálat. Amíg fehér és vörösborból, de még ásványvízből is bőven volt miből válogatni, addig a sörök közül rendszerint világos vagy barna közül lehetett választani. Ki vonná kétségbe, hogy a frissen csapolt sörnek nincs párja?
Nem véletlen, hogy a vendéglátóhelyek igyekeztek szerződést kötni egy-egy sörgyárral, így volt ez a Mátyás Pincével és így volt ez az Apostolokkal is, ez utóbbiban müncheni Löwenbräu sörrel csillapíthatták szomjukat a betévedők. 1913-ban kisebb átalakítások történtek, de a söntés belső elrendezése megmaradt a fülkesoros változatnál.