Szent István és királyi törvényei

Szent István I. törvényeinek különlegessége, hogy István e törvények megalkotása során a törvények és a keresztény tanok közötti igen szoros összhang megteremtésére törekedett, amelyekben úgy tűnik, a bűnelkövetők felé irányuló fokozottan emberséges, jóságos megközelítés érvényesült, amellett, hogy az ellenszegülőkkel szemben sok esetben – az átnevelést célzó – igen szigorú vallási jellegű büntetések (például vezeklés, böjtölés) módszerének alkalmazását is előírta.

„Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját (…) Kell, hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni. Ennek okából hát, (…) megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul.” – olvashatjuk Szent István Király, Imre hercegnek címzett intelmeiben, Kuruc Ágnes fordításában.  Habár a szakértők körében vitatott, hogy ezt valóban István király írta, bármiféle latin nyelvet jól ismerő társszerző segítsége nélkül, mindenesetre az idézetben fellelhető szellemiség, ami Szent István első törvényeiben is tükröződni látszik, arra utal, hogy az intelmek valóban tőle származnak.

E heti virtuális kiállításunkhoz Szent Istvánnal kapcsolatos művészeti alkotásokról készült képek,  kapcsolódó írások és idézetek közül válogattunk.