Távlatok térben és időben – panorámaképek a múltból

Legtöbbünk kedveli a panorámát, és ahogy széles látókörben szemlélődni jó, például egy magas hegy tetején a panorámában gyönyörködve, úgy hasonlóan jó a széles látókörű gondolkodás is, ami néha éppúgy erőfeszítést igényel, mint egy magas hegy megmászása. E heti virtuális kiállításunkhoz különféle magyarországi múzeumok és könyvtárak archív panorámaképei közül válogattunk.

Ugyan panoráma jellegű ábrázolások régebben is készültek, azonban a panoráma szó csak a 18. század óta ismert, amikor is – főként eleinte – csak körfestmények megnevezésére használták. A széles látókörnek és a távlatoknak nem csak a panorámalátvány, illetve a panorámaképek készítése esetén van kulcsjelentősége. A távolba tekintés, a távlatokban történő gondolkodás a stratégiai tervezés, a sikeres vállalkozók, illetve stratégák gondolkodásmódjának is jellemzője, így az a harcászati tevékenységhez is kapcsolódik, nem véletlen, hogy a katonai-stratégiai szempontból fontos várakat egykor olyan magaslatokra építették, amelyek lehetővé tették a környező táj megfigyelését.

A panoráma szó, amit először az ír származású angol Robert Barker miniatűr és porcelánfestő használt, a körfestményeinek megnevezésére a görög pan („minden”) és horama („látvány”) szavakból tevődik össze, arra utal, hogy ha egy tájat nagy térbeli távlatokat áttekintve, széles látókörben szemlélünk, akkor egy teljesebb képet – ha nem is mindent, de szinte mindent, illetve sok mindent – látunk egyszerre. A panorámalátvány titka, hogy a megfigyelni kívánt objektumokat megfelelően nagy távolságból, jellemzően egy magaslatról tekintjük meg. Ez lehetővé teszi, hogy a részletek helyett a „nagy egész” látványa mély benyomást keltő, lenyűgöző hatást gyakoroljon ránk.

Amire a hegyek tanítanak

Tény, hogy lélegzetelállító panorámát leginkább magas helyeken, például hegységekről letekintve láthatunk. Kérdés, hogy miért olyan kedveltek a hegységek. Feltehetőleg nem csak a panorámalátvány miatt. Erre egy lehetséges válaszként szolgálhat az, hogy a hegységek olyan helyek, amelyek az emberiség által kevésbé uralt, így a Földbolygó kevésbé civilizált, vadabb területei közé tartoznak. Így a túrázáskor, különösen magas hegyek esetén a civilizált világtól való eltávolodáskor a túrázók számára szembetűnővé válhat a felismerés, hogy világunk sokkal nagyobb és lenyűgözőbb, mint önmagában az emberek által átformált, civilizált környezet.