100 menyasszony 100 vőlegénynek
Fejes Katalin - 2020. szeptember 4. 8:00
Fényes esküvőre készült 1941 őszén az arisztokrácia színe java. Wenckheim Dénes Szigfrid gróf a korszak ideáljának tekintett Cziráky Antoinette-t vezette az oltár elé. A magazinok oldalain keleties bájú, japán arcú egzotikus szépségként emlegetett Tonchette kezére sokan pályáztak. A grófkisasszony ünnepelt csillaga volt a báloknak, hatalmas szurkolótábor kísérte a teniszmérkőzésekre – ahol tehetséges versenyzőként szerepelt –, a társaságokban őt szórakoztatták a nősülni szándékozó fiatal mágnások. A társasági körök sokáig találgatták, vajon ki lesz a szép Antoinette párja, aki végül a fess pilótatisztet választotta.
Miközben a menyasszony és a nyolc koszorúslánya a Förster nővérek közkedvelt Váci utcai divatszalonjában a ruhákat próbálta, addig Tonchette édesanyja, az özvegy grófnő a Váci utca 1. szám alatti kelengyeboltban Mössmer Józseffel tárgyalt. Mössmer úr üzlete jól ismert volt a pesti körökben, mert bármilyen rangú esküvőről volt is szó, a békebeli kelengye nem maradhatott el. „Ahány lánya, annyiszor ég le a háza!” – hangoztatta az ismert mondást a kereskedelmi főtanácsos, egyben üzlettulajdonos, amikor lányos családok a fejüket fogták az esküvői kelengye rendelésekor.
Ha a divat változott is, és Párizst követték a pesti dámák, a kelengye megmaradt olyannak, mint a nagyanyáik és dédanyáik idejében volt. Cziráky grófkisasszony is így lett kistafírozva negyvennyolc ágyhuzattal, és ugyanannyi lepedővel, tizennyolc pique és hat flaneltakaróval, illetve húsz damasztabrosszal (különböző méretekben: hat-nyolc-tizenkettő és huszonnégy személyes), nyolc tucat törülközővel, személyzeti ágyneművel, mángorló- és vasalóruhával, öt-öt tucat pohár-, por-, ablak-, lavór-, fazékfogó-, padló-, tányér-, evőeszköz-, mosdó-, kádtörlőrongy és kenyérkendővel. Özvegy Czirákyné nagy gonddal válogatta ki a fehérneműt is, selyemkombinéból és hálóingből tizennyolcat rendelt, batisztból pedig egy szettet a sportoláshoz. A rendelés befejeztével – minden bizonnyal – elégedetten állította ki Mössmer úr a számlát, és véste fel Cziráky Antoinette nevét a vendégkönyvbe, a többi gróf-, herceg-, és bárókisasszony neve mellé.
Mössmer Menyasszony boltjában történelmi családok gondokkal terhes édesanyái fordultak meg, akik szűkebb pénztárcával, de végül is elégedetten távoztak. A Grünvald&Vahl cég sem panaszkodhatott a vendégkörére. A belvárosi üzletükbe nemcsak a mágnás mamákat várták, hanem minden olyan megrendelőt, aki „stafírozás” előtt állt. A két cégvezető szerint az esküvői kelengye nem lehet a gazdag menyasszonyok kiváltsága, ezért csomagokat állítottak össze a lányos családok számára. A szolidabb árban lévő, ezer pengőért kínált kelengyecsomagban nyolc hímzett ágynemű, négy párna, 2 paplan, 12 lepedő, egy 4×6 és egy 12 személyes étkészlet volt, illetve 18 damaszttörülköző, 6 frottír törülköző, 3 selyem kombiné, 3 batiszt hálóing, 36 különféle törlőruha. A kétezer pengős kelengyekészlet tíz fehér és egy színes ágyneműt tartalmazott, négy párnát, 2 paplant, 12 lepedőt, 2 gyapjútakarót, 4×6 és egy 12 személyes étkezőkészletet, 18 damaszttörülközőt, 6 frottír törülközőt, 6 selyem kombinét, 6 hernyóselyem kombinét, 6 batiszt hálóinget, 3 selyem hálóinget, 3 hernyóselyem hálóinget, 3 cseléd ágyneműt, 6 cseléd törülközőt, és 60 különféle törlőruhát.
A Magyar Lányok című lap is házasságra ösztökélte az előfizetőit, ezért 1933 őszén 100 menyasszony – 100 kelengye címmel pályázatot hirdetett meg. Az első fordulóra hatszázötven menyasszony jelentkezett, akik közül a szerencsés nyertesek kelengyeutalványt kaptak. Hogy közülük hányan tértek be Mössmer úrhoz vagy Grünvald&Vahl cég Váci utcai üzletébe, arról nincsenek feljegyzések. Az akció azonban sikeres volt és a következő években újra és újra meghirdette a szerkesztőség a pályázatot.
A háborús gazdaságban a különféle textiltermékek már ritka kincsnek számítottak, így a kelengyék egy része a lányos házakban készült, testvérek, rokonok segítségével. Varrtak, hímeztek, de legfőképp átalakítottak.
Borító: A boldog ifjú pár (sulinet.hu)
