Próféta „felszarvazva”

Pálffy Lajos - 2019. május 15. 11:23

Mózes próféta alakja, története megérintette a képzőművészeket is, gondoljunk csak Michelangelo híres szobrára most. De a sort még hosszasan folytathatnánk, és valahol, nem is annyira a végén ott lenne ez a Zádory Oszkár által készített, viszonylag nagyméretű kerámia is.

Mózes prófétáról (mosze = fia valakinek, vagy vízből kihúzott) talán mindenki hallott, de azért néhány alapvető dolgot felfrissítenénk az Ószövetség legnagyobb alakjáról. Akit nem mellesleg három vallás, a kereszténység, az iszlám és természetesen az izraelita is tisztel és magáénak tart. Annak ellenére, hogy létezése történelmileg nem bizonyított, pont a neki tulajdonított öt könyvből egészen pontos életrajza bontakozik ki előttünk. Amely a zsidók egyiptomi fogsága alatt kezdődik, ami a kutatások szerint nem is fogság volt, hanem menekülés és befogadás. Így kerültek a „habiruk” (héberek) a Nílus deltájába, Gósem földjére, ahol szabadon legeltethették állataikat. Amikor pedig vélhetően II. Ramszesz be akarta fogni őket, hogy a nagy építkezéseken dolgozzanak, azzal már nem aratott egyöntetű sikert. Ráadásnak pedig ott volt egy fáraói utasítás az addigra az egyiptomi vezetés szerint túlszaporodott nép fiú gyermekeinek vízbe fojtására.

Történelmi hűség és részletgazdagság (Finta Múzeum CC BY-NC-ND)

Így került a kis Mózes abba a bizonyos kosárba, a Nílusra, aztán 40 évre a fáraó udvarába. Ahonnan egy gyilkosság miatt kellett menekülnie (munkafelügyelőt vagy írnokot ölt népe védelmében), és így lett pásztor ismét csak 40 esztendőre a zsidókkal rokon, egyistenhívő nép lakta Midián földjén. Ahol aztán egyszerű pásztorként egészen jól nősült: Jitró főpap lányát Cippórát vette el feleségül. Innen az Úrral szövetséget kötve tért vissza a népéért, akiket a tíz csapás után az ismert, tengert elválasztó csodával szöktetett ki Egyiptomból. S mivel a hagyomány szerint pontosan 120 évet élt, tehát a maradék negyvenet széthúzó, lázadozó és az egyiptomi húsosfazekakat visszasíró népe élén, a sivatagban töltötte. Ekkor kapja meg a Sínai-hegyen a kőtáblákat a parancsolatokkal (egyik állandó attribútuma!), és eme hosszúra nyúló és szenvedésekkel járó időszak alatt jönnek a mérges kígyók, és hullik majd manna az égből.

S ahogy azt tudni lehet, Mózes tényleg nem jut be az ígéret földjére, hanem ott hal meg a Nébó-hegyén, a küszöbön. S valóban, a 808 méteres kopár hegy jelenleg közel Izrael határához, de még Jordániában van. És Jerikó városa mellett tiszta időben az 50 kilométerre lévő Jeruzsálemet és a termékeny Jordán völgyét is látni a tetejéről. Itt, a hegyen van hát a hagyomány szerint valahol Mózes sírja, akinek alakját Zádory a szokásos, a fő parancsolatokat mutató kőtábla mellett a két szarvval is ellátta. Ezek a szarvak pedig az erőt és a bölcsességet voltak hivatva hangsúlyozni, de olyan vélemények is vannak, hogy mindössze egy félrefordítás következményei. Zádory szobra, ha a szoftver által biztosított nagyítási lehetőséggel is élünk, láthatjuk, hogy mennyire részletgazdag, lendületes alkotás. Az arc, a köntös redői, a kontraposztos állás, az idős férfi karjának, lábának megjelenítése mind-mind az alkotó kivételes tehetségét mutatják.