15 év talpig vasban, háborúban

Pálffy Lajos - 2020. február 12. 11:22

Volt tehát egy kitűnően képzett, hadvezetésben járatos Hunyadi Jánosunk, akit még a Zsigmond után királlyá lett Habsburg Albert tett meg érdemei elismerésével szörényi bánnak. Nem is talált volna alkalmasabb embert erre a nehéz feladatra.

Amelynek nehézsége az oszmán török birodalom megállíthatatlan terjeszkedésében rejlett. Aminek nem tudott ellenállni mérhetetlen vagyonával, vásárolt katonáival és szövetségeseivel Bizánc sem, sőt, felemésztette minden erejét és elhozta bukását. Hasonló sorsra jutottak súlyos harcok után a kis balkáni államok, Bugária és Szerbia is. Ezekben a küzdelmekben már ott voltak a magyar seregek, jelesül Hunyadi is, hiszen az ütközőállamok elbukása után az akkori világ egyik legjobban szervezett és felszerelt serege a magyar határokon állt volna. Tudta jól ezt Habsburg Albert király is, aki 1439-ben, Szendrő várának eleste után Hunyadival az oldalán útra is kelt a török ellen. Csakhogy Titelig jutva vérhas járvány tört a seregre, megbetegedett a király is, így a kezdeti sikerek után vissza kellett vonulni, sőt a király később meg is halt a járvány miatt. 1440-ben a török már Nándorfehérvárat ostromolta, igaz, sikertelenül, ez után viszont 1441-ben Hunyadi indított támadást, Szendrő alatt tönkreverte Iszhak béget, majd 1442 tavaszán az Erdélyre törő Mezid bég ellen vonult. Marosszentimrénél ugyan vereséget szenvedett, de aztán, mint azt olvashattuk, Nagyszeben mellett nagy győzelmet aratott.

Így kerülhetett sor arra a havasalföldi büntetőhadjáratra is, aminek végén lefejeztette a törökhöz álló Vlad Mirca fejedelmet, és helyette a magyarbarát Basarabot hozta pozícióba. 1443 nyarára pedig összeállt egy pompás, 35 ezres sereg, amely a huszitáktól tanulva 600 szekérrel (ezeken puskákkal, ágyúkkal, munícióval és élelemmel) indult az akkori török főváros, Drinápoly ellen. Ahová ugyan nem jutottak el, de a Balkán-hegységig minden török sereget felmorzsoltak. Ez volt a „hosszú hadjárat”, aminek a végén, 1444 januárjában a szultán békét kért és visszaadta Szendrő várát is. De aztán a pápa és Ulászló is a folytatást szorgalmazta, mert esélyt láttak a török Európából való kiszorítására. Így aztán 1444 szeptemberében, a béke ellenére elindult a többnemzetiségű sereg Hunyadi és Ulászló vezetésével. És a genovai gályák nem hogy meggátolták volna a török csapatok tengeri átkelését, hanem jó pénzért még részt is vettek abban. Így Várnánál kisebb volt az esély, de mégis nyerésre álltunk, amikor jött Ulászló és a külföldi lovagok végzetes előretörése.

A menekülő Hunyadi Vlad Drakul (Drakula) vajda fogságába esett, ahonnan csak erős fenyegetések árán szabadult. Hazatérvén, 1445-ben beválasztották az országot irányító főkapitányok közé, majd 1446 júniuságban kormányzó lett a gyermek V. László nagykorúságáig. Ebben a minőségében indította újabb hadjáratát a Balkánra, ahol a szerbek despotája, a törökkel is tárgyaló Brankovics György elárulta, így aztán 1448 október 18-án, a második rigómezei csatában két napos küzdelem után 15 ezer magyar maradt ott a csatatéren. Hunyadit pedig Brankovics elfogatta, és csak 100 ezer aranyért és várai átadásáért engedte szabadon. Ezután III. Frigyes császárral is meggyűlt a kormányzó baja, aki közben a nyugati országrészben terjeszkedett, de két hadjárattal meg lett állítva. Aztán eljött 1453 is, V. László nagykorúsága, és ugyan a kormányzóságának vége lesz, de a fegyvert nem teheti le. Eddig 15 évet élt talpig vasban, háborúban.

Borító: Egy hitelesebb ábrázolása a Thuróczi-krónikából (Wikipédia)