20. századi építész középkori köntösben

Pálffy Lajos - 2022. szeptember 1. 6:57

A száz esztendeje, ezen a napon az árnyékvilágot elhagyó Pecz, avagy Petz Samu építészt mindenképpen a legnagyobb mesterek közé illenék sorolni. Már csak megvalósult, és ma is álló művei miatt is ott van ő Ybl, Hauszmann, vagy Schulek Frigyes mellett. Csak hát a szakma kivételével keveset tudunk róla.

Ősei soproni evangélikus gyógyszerészek voltak, apja, Pecz Ármin már kertészként Pesten próbált szerencsét. A Füvészkertből 1837-ben indulva, Bécsen át eljutott a potsdami királyi kertekig, majd minden tudást magával hozott 1846-ban haza, Pestre, ahol Eötvös József 1848-ban az Orczy-kert főkertészévé tette meg. Ami aztán a hadak útjába került, de Ármin megállta a helyét, széppé tette mindig a parkot, végül a Múzeumkert alapjait is neki köszönhetjük. No meg Samu nevű fiának a taníttatását is, aki az evangélikus gimnázium után a József Nádor Műegyetemen töltött két esztendőt, majd a középkori építőmesterekhez hasonlóan vándorútra indult. Előbb Stuttgartban hallgatott újabb két évet az egyetemen, majd megint csak két esztendeig a bécsi képzőművészeti akadémia diákja volt.

Ekkoriban gyakornokként, inasként már Schulek Frigyessel dolgozott a Mátyás-templomon, majd négy hónapig Itáliát járta, az ottani középkori építészetet tanulmányozva. De a vaskos román, és az internacionális gótika nagyobb hatást tettek rá, mint Itália pompás reneszánsza. Ezt jól látni megszülető épületein is. Aki járt már a hajdani Országos Levéltár (jelenleg Magyar Nemzeti Levéltár) Bécsi kapu melletti tömbjében, egyből megállapíthatja, hogy a neogótikus külső mellett a belső terek is olyanok, mintha a középkorba csöppentünk volna. No, de mielőtt még hivatalosan tervezhetett volna, le is diplomázott a Műegyetemen, és mindjárt a kor egyik sztárépítészének, Hauszmann Alajosnak az irodájában kezdett dolgozni. Első nagyobb terve a nádasladányi katolikus templomra készült 1884 és 1885 között, de itt még a konkurens Ybl Miklós aratta le a babérokat.

Pecz Samu viszont már 1882-ben tanársegédként működhetett a Műegyetemen, majd 1888-ban ki is nevezték a középítéstan rendes tanárának. Miközben az ifjúságot képezte, sorra kerültek ki keze alól a nyertes tervek. 1885 és 1890 között megépíthette a Nagy Ignác utcai unitárius templomot, majd 1892-től 1896-ig a Szilágyi Dezső téri református istenházát, amelynek közelében Alpár Ignácéhoz hasonlóan középkori ruhába bújtatott bronzszobra is áll. A millennium évében készül el egyik nagyszabású munkájával, a Központi Vásárcsarnok tömbjével, amit valamikor alagút kötött össze a Dunával, hogy a hajón érkező árú egyszerűbben juthasson a fővárosi vásárlók elé. Aztán 1898-ra készült el a ma is álló Gólyavár a Múzeum körúton, de épít két középiskolát Kárpátalján, Ungváron és Beregszászon is. S ha már iskola, ő kap megbízást Czigler Győző 1905-ös halála után a Műegyetem épületeinek a folytatására, 1891-ben pedig a fiumei tengerészeti akadémiára is, amit aztán végül a horvátok kapnak meg.

Végül 1898-ban készíti el az első rajzokat a levéltár épületére, de csak 1913-ban látnak hozzá az építkezéshez. Aminek a végét már nem érheti meg, tehetségét két építészként végzett fia, Gyula és János vitte tovább.

Borító: A Nagycsarnok főhomlokzata (Forum Hungaricum Nonprofit Kft. CC BY-SA)