200 éve született, hatodiknak akasztották – Aradon

Pálffy Lajos - 2019. április 11. 11:55

Kétszáz esztendeje ezen a napon született a hesseni Ilbenstadtban gróf Leiningen-Westenburg Károly, az aradi akasztottak egyike, aki Görgei kérdésére, hogy miért harcol a magyarok mellett, azt monda: nem akartam elhagyni az ügyet, amikor az vesztésre állott. A maradásban azért nagy szerepe volt magyar feleségének is, akihez szép, megható búcsúlevelet írt az utolsó estén.

Leiningen-Westerburg hetedik gyermekként született az angol uralkodóházzal is távoli rokon, de elszegényedett grófi családban. Így három bátyjával és egyik öccsével csak arra volt esélye, hogy kardjával biztosítsa a jövőjét. Az osztrák hadseregben kapott tiszti képzést és főhadnagyként helyezték Magyarországra. Ahol megismerkedett a törökbecsei Sissányi Alízzal, egy 10 000 holdas birtokos lányával, akit tartalékállományba vonulva 1844-ben el is vett feleségül. Két gyermekük született rövidesen, Leiningen-Westerburg két sógorával együttműködve a hatalmas birtokot igazgatta. A forradalom után a magyarok ügye mellett dönt, önként jelentkezik szolgálatra és Bécs által fellázított szerbek ellen hadakozik majd. A szerbek, hasonlóan a románokhoz, rettenetes vérengzésekre vetemedtek már 1848 második felében. Megtámadták Törökbecsét is, a déli területeken szabályos hadjáratokban sikerült csak legyűrni a lázadó határőröket és civileket. Eme harcok után lesz a százados Leiningen-Westerburgból 1848 decemberében őrnagy, majd végül folyamatos előléptetésekkel, 1849 július elsején vezérőrnagy. Ekkor már hadosztályt vezetett, ez is ott lesz majd Aradon a bűnlajstromán. És nem is akárhogy vezette katonáit, hanem mindig előttük járt a támadásban, rohamban.

A magyart mindvégig törve beszélő Leiningen-Westerburg ott vitézkedett a cibakházi, pancsovai, szolnoki és tápióbicskei csatákban is, ezek leírását meg is találjuk naplójában, amit Carl Thun tábornok juttat majd el Aradról az özvegynek. De ott van katonáival Buda ostrománál is, az ellene felhozott vádpontok között kezdetben az is szerepel, hogy itt Nagysándor József tábornokkal együtt hadifoglyokat végeztetett ki, tiszteket gyilkoltatott le. Ezeket a képtelenségeket ugyan cáfolni tudja, de ettől még felségsértés és árulás vádjával társaival együtt rang- és nyugdíjvesztésre, s emellett kötél általi halálra ítélik. „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.” – mondta legfiatalabb kivégzendőként az akasztófa alatt, ahová hatodikként kísérték. A vértanúk közül egyedül ő volt teljes tábornoki díszben, mert sikerült megvesztegetni az őreit. Az öt katonát, akiket az utolsó éjszakára a cellájába vezényeltek. A Világosnál az orosz ígéretekben a többiekkel együtt bízó Leiningen-Westerburg jó barátja volt Damjanichnak, aki a szerbek ellen a felettese is volt. És jó kapcsolatokat ápolt Görgeivel is, akinek a bevezetőben szereplő mondattal indokolta, hogy német arisztokrataként miért küzdött a magyarok ügye mellett. És küzdenie kellett a bitófán is, mert az alacsony volt, és a magas termetű tábornok lába leért a földre.

Holttestét a temesi főispán, Csernovics Péter veszi meg 100 aranyon három társával együtt. Egyik sógora birtokán temetik el jeltelen sírba, majd 1876-ban a borosjenői templom kriptájába kerül. Ahonnan az aradi emlékmű tövébe helyezik át később porait. Feleségének írott utolsó soraihoz nem kell kommentár, azt hiszem:
„Egyetlen, utolsó leheletemig szeretett Lizám! A kocka eldőlt és kevés órám maradt még e világon, hogy elkészüljek a keserű lépésre. A halál nem volna rettenetes rám nézve, ha egyedül állanék, de gondolat terád drága Lizám és ártatlan gyermekeimre súlyosan nehezedik lelkemre. A csapás nem ért engem előkészületlenül. Azt hittem mindenre készen állok és mégis ebben a pillanatban görcsösen vonaglik a szívem, hogy téged, legnagyobb kincsemet, mindenkorra elvesztelek. (… ) szívesen, oly szívesen éltem volna, hisz megvolt mindenem, mi boldoggá teszi az életet, oly boldog voltam a veled való frigyben, mint ember csak lehet. (… ) És gyermekeim! Nagy Isten! Kell, hogy nekik élj drága Lizám! Sorsod súlyosabb, mint az enyém, neked éveken át kebledben kell rejtegetni a búbánatot, de én még a túlvilágról is hálásan nézek reád, ha megmaradsz gyermekeinknek. Neveld őket az Úr félelmében jó és nemes emberekké. (… ) Ők majd atyjukat a te szavaidból ismerik meg, és ki mondhatná meg jobban, mint te, hogy az apjuk, bár az emberi törvény elítélte, szívében becsületes ember volt, ki meggyőződéséért halt meg. Isten áldjon és oltalmazzon meg drága, nemes feleségem, és adjon neked erőt, engem pedig részesítsen az ő örök békéjében. (… ) Istenem! Istenem! Isten veled éltem, mindenem. Holtig hű Károlyod .”

Borító: Wikipédia