Magyar hadikikötő a szerb fővárosban

Pálffy Lajos - 2022. szeptember 15. 6:27

Újvidéken tehát a városban dúló összecsapásban lettek bevetve a folyamőrség géppuskásai, de a visszaemlékezések szerint nem nagyon tudtak lőni, annyira összekeveredett ott minden. A város pacifikálása után viszont elindult a kis flottilla a Tisza-torkolat, Karlóca irányába.

Bizony, Újvidéken a szerbek a szokásos módszerüket alkalmazták, szép csendben beszivárogtak a már magyar kézen lévő városba, aztán adott jelre támadásba lendültek. És az ellenük bevetett Gyorshadtest ilyen feladatokra is kiképzett katonáinak házról-házra kellett harcolnia velük, mire kiverték őket a városból. Természetesen eközben civilek, magyarok és szerbek is a tűzvonalba kerültek, sok volt az ártatlan áldozat. A hajók április 15-én érkeztek meg végül a Tisza torkolatához, és fel is hajóztak mindjárt a „szőke” folyón, hogy aknazárakat keressenek. De ilyet előbb még csak a Dunán, Szalánkeménnél találtak, de ezt szorosan a part mellett hajózva, el tudták kerülni. A parton itt horvát falvak is vannak, amelyek lakossága a visszaemlékezések szerint inkább felszabadítóként üdvözölte a magyar dunai tengerészeket.

A hajók aztán elérték Zimonyt, és láthatták a balparti töltésen rendezetlenül visszavonuló szerb katonaságot. Zimonynál aztán olyan szerencséjük volt, hogy egy a parton hadonászó ember megállította a hajókat, amikor azok már szinte az aknazár első aknái fölött voltak. Miután a csapdát hatástalanították, megtették azt a néhány kilométeres távolságot is, ami Belgrádtól elválasztotta őket. A magyaroknak egyik legnagyobb dicsőséget hozó végvári központ a török idők után lett a szerbek, majd Jugoszlávia fővárosa. 1941 áprilisának közepén megint csak a német légierő pontos csapásainak, no és a motorizált egységek előrenyomulásának következtében Belgrád védhetetlenné vált, mire a folyamőrség egységei megérkeztek, már a németek kezén volt a sok vért látott város. (A Nagy Háborúban a Monarchia önállóan is be tudta venni a várost.)

Belgrád ezután többek között a Magyar Királyi Folyamőrség egyik központi kikötőjének is helyet adott, ahonnan naponta kirajzottak az aknakereső egységek, hogy összeszedjék a Dunán és a Száván telepített szerb aknákat. Mivel ezek listája Belgrádban magyar kézre került, könnyebb munkája volt az aknakereső hajók legénységének. Az aknakeresés „hétköznapjairól” a sorozat következő részében olvashatnak majd.

Borító: A belgrádi várból készített panorámakép (Wikipédia)