Régi praktikák fogfájásra

Fáy Zoltán - 2022. november 14. 6:18

Sok-sok évszázadon keresztül a fogfájós embereknek két menedéke volt. Egyik, a lukas fog kihúzatása – ezt a tevékenységet hivatásszerűen sokáig az érvágáshoz is értő borbélyok végezték. Persze mindig voltak olyan magukra – vagy a közvetlen környezetükre – utalt betegek, akik valamilyen házi eszközzel igyekeztek megszabadulni a kínzó fájdalomtól. Azonban vélhetőleg a kilincshez kötözött és a fájós fogra hurkolt erős, vékony cérna csak legenda. Ilyen módon aligha lehet fogat húzni.

A másik megoldás a Szent Apollóniához való fohászkodás volt. Ez az ókori vértanú ugyanis a fogfájósok védőszentje, az ő közbenjárását lehet kérni. A Decius-féle keresztényüldözés előtt ölték meg 249-ben. Egy alexandriai pogánylázadás áldozata lett a már nem fiatal nő. A vallatásakor egyes források szerint olyan erősen arcul ütötték, hogy minden foga kitörött. Más változat szerint egyesével húzták ki a fogait, hogy megtörjék akaratát. Különféle káromkodások és vulgáris kifejezések ismétlésére akarták kényszeríteni, de erre nem volt hajlandó. Végül maga lépett a kivégzésére készített máglyára.

A fogfájás távoztatására szánt orvosi receptek azonban a legutóbbi időkig nem sokat értek, ahogyan a megelőzést szolgáló „szájvizek”, ráolvasások vagy egyéb praktikák sem. A népi hiedelemvilág temérdek foggal kapcsolatos tudnivalót ismert. Sokfelé az országban a megelőzés hatékony módjának tekintették, ha fogpiszkáló gyanánt villámsújtotta fából vagy koporsódeszkából farigcsáltak le egy darabkát. De sokféle ráolvasás is szolgálta a megelőzést. A bukovinai Andrásfalván például újholdkor ezzel a mondókával igyekeztek megelőzni a bajt: „Új hold, új király, látom két szép szarvadot. Akkor fájjék az én fogam, mikor a harmadikat meglátom!”

Ehhez kicsit hasonló a híres kuruzsló, gróf Esterházy Ferenc feljegyzéséből ismert fogfájást távoztató eljárás, amely szerint újhold péntekén kell az ajtó közepében megállva, az újholdra tekintve mondani: „Isten jó napot új hold, új péntek; akkor fájjon az én fogam, mikor háromféle húst én eszem: gyíkhúst, kígyóhúst, békahúst.”
Jó étvágyat!

A megelőzés és fájdalomcsillapítás egyik XVI. században lejegyzett változata egy 1539-ben nyomtatott kölni Szent Ágoston kötetben maradt fenn. A könyv használója a kötet szennylapjára jegyezte fel a receptet „Contra dolorem dentium Recipe” címmel. A szájvíz fő hatóanyaga a porrá őrölt fekete gyopár, a szarvasagancs, az egyiptomi kökény és a rózsa levele. Valószínűleg csekély haszna volt az ezzel történő öblögetésnek, ahogyan egy másik régi módszer, a mérgező beléndek füstjének belélegzése sem távoztatta el a fájdalmat. Elsősorban a zavart viselkedést okozó növény magvait vetették izzó faszénre, amitől aligha csökkent a beteg szenvedése. A hiedelem szerint az eljárás hatékonyságát az okozza, hogy a mérgező füsttől kiesnek a fájdalmat okozó férgek. A salernói orvosi iskola egészségügyi tanácsait magyar nyelvre fordító Felvinczy György 1694-ben kis versezetben foglalta össze a beléndekfüst alkalmazásának módját:
„Hogy nagy fájdalomtól fogaid enyhítsed,
Párhagymának magvát s bilindnek megszedgyed,
Temjénnel mindkettőt egygyütt megégessed,
Töltsér tsőjén ezzel fogaid füstöljed.”

Ehhez képest az őrölt szarvasagancs kicsit talán jobb megoldás, mert attól legalább nem kap mérgezést a páciens. Egy szép, 1551-ben, Lyonban, Jacques Giunta örökösénél megjelent Bibliába egy ennél sokkal összetettebb orvosi receptet örökített meg egy könyvhasználó. Az ütött-kopott Szentírás sorsáról csak annyit lehet tudni, hogy 1689-től a csíksomlyói ferences kolostor könyvtárában volt. Előtte valószínűleg egy Johannes Literatus nevű tulajdonos írt bele néhány orvosi receptet, köztük a fogfájás eltávoztatására hatékonynak gondoltat is. De mások is forgathatták a könyvet, 1578-ban például egy Sámson András nevű könyvszerető ember vásárolta meg.

Az eljárás lényege, hogy azonos mennyiségben kell bodzagyökeret, perzsa kamillát, fehér gyömbért, régi pézsmát összetörni, ecetben megfőzni, majd pedig a főzettel gargarizálni. Meglepő lenne, ha ez az ecetes kotyvalék bárkinek is csökkentette volna a fájdalmát.

Borító: Középkori fogorvos munkában az Élet és Tudomány címlapján (Szendrői Közművelődési Központ és Könyvtár CC BY-NC-ND [részlet])