ÉVFORDULÓ SOROZAT
Múltidéző: Ezen a Napon
Forum Hungaricum - 2025. április 14. 7:00
Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók április 14-18.
04.14. Hetfő
104 évvel ezelőtt, 1921. április tizennegyedikén választották miniszterelnökké gróf Bethlen Istvánt, aki a két világháború közötti Magyarország egyik legmeghatározóbb politikusa lett. Tíz éven át, 1931-ig irányította az országot, kormányzása alatt pedig a „bethleni konszolidáció” néven ismert stabilizációs időszak vette kezdetét. Feladata nem volt könnyű: a trianoni trauma után pszichológiailag, gazdaságilag és politikailag is meggyengült országot kellett talpra állítania. Keresztény-nemzeti kormánya átfogó gazdasági és társadalmi rendteremtésbe kezdett, célja a politikai középút megtalálása és a szociáldemokratákkal való megegyezés volt, amelyet a Bethlen–Peyer-paktum pecsételt meg. A húszas években látványos gazdasági fellendülés indult, amelynek a világgazdasági válság 1929 őszén vetett véget. A válság súlyosan érintette a mezőgazdasági exportra épülő gazdaságot, így Bethlen megszorító intézkedésekre kényszerült. 1931-ben, a kilábalás reménytelensége miatt lemondott, de politikai befolyását megőrizte, és a konzervatív jobboldal mértékadó alakja maradt. A német megszállás után bujkálni kényszerült, majd a szovjetek elhurcolták, és Moszkvában, a Butirszkaja börtönkórházban halt meg 1946-ban. Életútja a magyar politika egyik legsötétebb és legösszetettebb korszakának szimbóluma. A politikus életéről a “Bethlen István és a Bethlen-kormány jelentősége” című virtuális kiállításunkban olvashatnak.
04.15. Kedd
42 évvel ezelőtt, 1983. április tizenötödikén hunyt el Illyés Gyula, háromszoros Kossuth-díjas költő, író, műfordító. Illyés 1902. november 2-án született Felsőrácegrespusztán, Illés vezetéknévvel. A pusztai népiskolában tanult, majd a család Simontornyára költözött, itt fejezte be az elemit. Dombóváron és Bonyhádon volt gimnazista, 1916-ban szülei elváltak, Budapesten érettségizett, majd a bölcsészkar magyar-francia szakos hallgatója lett. 1918-19-ben kapcsolatba kerül a baloldali diák és ifjúsági mozgalmakkal, emiatt 1921-ben emigrálni is kényszerült, Bécs és Berlin után Párizsba érkezett, ahol a Sorbonne hallgatója lett, avantgárd csoportok munkájába is bekapcsolódott. Első verse már 1920 végén megjelent a Népszavában, de csak 1923-tól kezdett el rendszeresen publikálni. 1925-től használta az Illyés vezetéknevet, 1926-ban amnesztiát kapott és hazatért. A Nyugatban 1927-ben jelent meg először verse, majd a következő évben adták ki Nehéz föld című kötetét, amivel elismert tagja lett a fiatal költőnemzedéknek. A harmincas években négyszeres Baumgarten-díjas, valamint a népi írók mozgalmának egyik vezetője lett. A német megszállás alatt vidéken bujkált. 1945 tavaszától részt vett a Nemzeti Parasztpárt munkájában, országgyűlési képviselő volt, amiről ’49-ben mondott le. Az 1956 októberében megjelent, még 1950-ben írt Egy mondat a zsarnokságról című verse nagy hatású irodalmi esemény volt. A Kádár-korszak elején a hatalom ellenségként kezelte, ő pedig visszavonultan élt. Csak 1961-től jelentek meg ismét alkotásai, 1965-ben és ’66-ban irodalmi Nobel-díjra is jelölték, 1969-86 között adták ki huszonkét kötetes életmű-sorozatát is. Emlékét őrzi többek közt Leitner Sándor festőművész Illyés Gyula, a tanító című képe.
04.16. Szerda
195 évvel ezelőtt 1830. április tizenhatodikán hunyt el Katona József, a magyar drámairodalom kiemelkedő alkotója. A Katona József Könyvtárban őrzött, Zilahi Kiss Béla irodalomtörténeti írásában a következőképpen számol be Katona furcsa előérzetéről, utolsó napjáról és halálának körülményeiről: „Az bizonyos, hogy Katonát élete utolsó évében balsejtelmek gyötörték. 1830 újév napján azt mondta Elszánt Ferencz barátjának, hogy abban az esztendőben, Malákiás napján (április 15) valami nevezetes dolog történik vele: vagy megházasodik, vagy sok pénzt nyer, vagy meghal. Sejtelméből az utóbbi valósult. Egy nappal csak Malákiás nap után, április 16-án, az uriszék tartott ülést, ülés után a tisztviselők együtt korcsmában ebédeltek. Katona ebéd után hazament, hogy inget váltson, mert izzadott és a lakomáról anyjának egy papirosban édességet vitt haza. Otthonról elment a kávéházba, onnan Danis László barátjával, a kinek már az ebéd alatt szívfájásról panaszkodott, hivatalába indult. A városház kapujában egyetlen jajkiáltással összerogyott és meghalt. Családjának egy Heiter Jakab nevű városi tizedes vitte meg a gyászos hírt. A főbíró rögtön intézkedett. A holttestet hazavitték és szobájában helyezték ravatalra.” Katona József Kecskemét főügyésze volt, 1826-tól töltötte be ezt a pozíciót, ekkor már nem foglalkozott irodalommal. Legfontosabb drámája, a Bánk bán is csak halála után lett fontos és elismert mű, pedig első változatát még 1815-ben megírta, majd ezt követően az Erdélyi Múzeum folyóirat pályázatára is elküldte, amit a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor előadandó történelmi drámára adtak ki, de az eredményhirdetéskor se Katonát, se a Bánk bánt nem említették – kérdéses, hogy egyáltalán megérkezett-e a pályázata. A darab ősbemutatója végül 1833-ban volt, Kassán, a mű sikere pedig háttérbe szorította Katona összes további drámáját, költeményét. Életrajzát a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár feltöltésében olvashatják.
04.17. Csötörtök
106 éve, 1919. április tizenhetedikén hunyt el bécsi műtermében báró Mednyánszky László festőművész, grafikus, magányosan és a harctéren szerzett sebesüléséből kifolyólag nagy betegen. hatvanhat éves volt ekkor, a háborúban nem katonaként, hanem mint harctéri rajzoló vett részt, bejárta Galíciát, Szerbiát és Dél-Tirolt. Mélyen humanisztikus ábrázolásmódjával, a rá jellemző egyediséggel tudta bemutatni az emberi esendőséget és kiszolgáltatottságot, termékeny alkotóként százával készítette háborús jegyzeteit, majd ezek alapján festette meg képeit. Műfajok szerint három fő csoportra oszthatók művei: az említett katona- és harctérábrázolások, tájképek, valamint a csavargóképek, amiken szintén rendkívüli érzékenységgel ábrázolja a kiszolgáltatottságot – erre láthatunk egy példát a Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményéből.
04.18. Péntek
123 éve, 1901. április tizennyolcadikán született Németh László, a 20. századi magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alakja – író, esszéista, drámaíró, műfordító és pedagógus. Regényeiben és drámáiban erkölcsi kérdések, társadalmi felelősség és szellemi felkészültség állnak a középpontban. A „minőség forradalmát” hirdette: szerinte a társadalmi megújulás kulcsa az egyéni szellemi fejlődés. Orvosi diplomát szerzett, de hivatásának az irodalmat tartotta. A Nyugat novellapályázatának nyertese, majd a lap kritikusa volt, de 1932-ben szakított Babitscsal, és önálló folyóiratot indított Tanú címmel. Fontos szereplője volt a népi írók mozgalmának, gondolatai gyakran provokáltak vitákat. A második világháború után egy időre Hódmezővásárhelyre vonult vissza, ahol tanított és fordításokból élt. Regényeiben (például Égető Eszter, Irgalom, Utolsó kísérlet) a lelkiismeret, az erkölcsi tartás és a társadalmi felemelkedés eszméje dominál. Drámáiban – többek között Galilei, VII. Gergely, Apáczai – történelmi személyiségek gondolatvilágán keresztül értelmezte a kor kérdéseit. Műfordítói tevékenysége is kiemelkedő: sok nyugati klasszikust ültetett át magyar nyelvre. Munkásságát számos rangos elismeréssel jutalmazták: megkapta a Baumgarten-díjat, a József Attila-díjat, a Kossuth-díjat, a Herder-díjat, valamint a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét is. Írói és szellemi öröksége ma is élő, vitákat kiváltó, de megkerülhetetlen része a magyar irodalom történetének. Portréját a népírók Püski-féle levelezőlapsorozatában tekinthetjük meg a debreceni Déri Múzeum felvételén.
Borítókép: Fotelben olvasó férfi (Fortepan CC BY-SA) A fénykép adományozója Róna Annamária.
A cikkhez kapcsolódik
2025. április 7. 7:00
Múltidéző: Ezen a Napon
Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók április 7-11.
2025. március 31. 7:00
Múltidéző: Ezen a Napon
Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók március 31- április 04.
