ÉVFORDULÓ SOROZAT
Múltidéző: Ezen a Napon
Forum Hungaricum - 2025. november 3. 7:00
Heti történelmi visszapillantó: emlékezetes évfordulók november 3-7.
11.03. Hétfő
11.04. Kedd
145 évvel ezelőtt, 1880. november negyedikén született Bábaszéken Pór Bertalan, Kossuth-díjas festőművész, a 20. század eleji magyar avantgárd egyik kiemelkedő alakja. Tanulmányait a Mintarajziskolában kezdte, majd Münchenben G. von Hackl mesteriskolájában képezte tovább magát, később Hollósy Simonnál is tanult. 1901-ben önarcképével ösztöndíjat nyert, ami lehetővé tette számára, hogy a párizsi Julian Akadémián folytassa tanulmányait. 1903-tól Budapesten dolgozott, tagja volt a MIÉNK művészcsoportnak, és alapító tagja lett a Nyolcaknak, a modern magyar festészet egyik meghatározó közösségének. Az első világháború idején frontrajzolóként tevékenykedett, majd a Tanácsköztársaság idején a Művészeti Direktórium festőszakosztályának vezetője volt. A bukás után emigrációba kényszerült, és 1938-tól Párizsban telepedett le, ahol a második világháború alatt a francia ellenállási mozgalom tagjaként harcolt. A német fogságból szabadulva is megőrizte emberi és művészi tartását.1948-ban tért haza, és 1960-ig a Képzőművészeti Főiskola tanáraként a fiatal művésznemzedékek mestere lett. Festészeti stílusát nagy rajztudás, a posztnagybányai avantgárd hatása és a Munkácsy-féle realizmus öröksége egyaránt meghatározza: művészetében a modern irányzatok és a klasszikus hagyományok szintézise valósult meg. Az alábbiakban önarcképét láthatjuk a Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményéből – egy alkotótól, aki a magyar festészetet nemcsak új színekkel, hanem új szemlélettel is gazdagította.
11.05. Szerda
155 évvel ezelőtt, 1870. november ötödikén, 22. életévében hunyt el Petőfi Zoltán, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia gyermeke, színész, költő. 1848. december 5-én született, apja halála után nagyapjához került Erdődre, majd Pesten mostohaapja nevelte, 1869-ig nagybátyja, Petőfi István volt a gyámja. Felsőbb iskoláit 1865-ben Szarvason kezdte, két évvel később vándorszínésznek akart állni, de nem vették fel. Végül a Mezőtúron működő társulatba állt be, de nagybátyja magához vette, Csákóra költöztette, tanulmányait magántanulóként folytatta. 1867 áprilisában Debrecenbe ment, ahol színésznek állt, a következő évben Szegeden lépett fel, de nem volt túl elkötelezett a színészi hivatás iránt, képességei sem voltak kimagaslók. Versírással is foglalkozott, de nem sok műve maradt fent, jól beszélt franciául, egy ideig fordításokból tartotta fenn magát. Munka helyett jobban szeretett mulatni, de gyenge fizikumát ez megviselte, hamarosan súlyosan megbetegedett, rokonoknál és külföldi fürdőhelyeken gyógyult. 1870 nyarán megerősödve tért vissza Pestre, ám november 5-én reggel tüdőbajban elhunyt. November 6-án helyezték örök nyugalomra édesanyja mellett, a Fiumei Úti Sírkertben. A Petőfi Társaság 1908-ban a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum felvételén is látható családi sírba helyeztette át földi maradványait. Eredeti síremléke ezen a felvételen látható.
11.06. Csütörtök

11.07. Péntek
Borítókép: Fiúk a kollégiumi szobában (Fortepan CC BY-SA). A fényképek adományozója Fekete Mihály.
