500 mester 3500 remekműve
Forum Hungaricum - 2018. április 21. 9:00
Csaknem 500 népi kézműves mester és iparművész mintegy 3500 munkáját vonultatja fel az anyaország és Erdély számos tájegységéből a Műcsarnokban Kéz-Mű-Remek címmel szombaton nyíló Népművészeti Nemzeti Szalon.
A népművészetet bemutató kiállítás a Nemzeti Szalonok sorában az ötödik állomás az építészeti, képzőművészeti, fotóművészeti és iparművészeti szalonok után, idézte fel a csütörtöki sajtóbejáráson a Műcsarnok művészeti igazgatója. Szegő György hangsúlyozta: a mai, poszthumán korban, a robotizáció hajnalán óriási jelentősége van ennek a kézműves tradíciókat felmutató tárlatnak. Mint emlékeztetett, a Műcsarnok eddig még nem rendezett népművészeti tárgyú kiállítást, a kurátorokat ezért rendhagyó módon pályázati úton választották ki. Beszprémy Katalin vezető kurátor és Fülemile Ágnes szakmai és művészeti koncepcióért felelős kurátor elmondták: a kiállítás az elmúlt öt év legkiválóbb teljesítményeit vonultatja fel, azzal a céllal, hogy megmutassa: a népművészet a 21. században is élhető és szerethető. A kiinduló pontot a hetvenes évek úgynevezett Nomád Nemzedéke és táncházmozgalma jelentették: a néptánc és a népzene ugyanis ekkor kerültek le a színpadról, a kézműves tárgyak alkotói pedig elkezdtek nagyobb figyelmet fordítani a funkcióra, a kortárs használhatóságra. Ugyanakkor ebben az időszakban még számos idős kézműves mester élt, akik első kézből tudták továbbadni az évszázados tradíciókat. A kurátorok szerint a hetvenes évektől kezdve Magyarország népművészeti nagyhatalommá vált, és az alkotók mai nemzedéke technikailag, átgondoltságban még tökéletesebb tárgyakat készít, mint az elődök.
A népművészeti alkotók három nagy csoportra bonthatók: vannak, akik hűen követik a hagyományokat, mások a tradíciókra támaszkodva szabadabban gondolnak tovább egy-egy motívumot, formát, míg a harmadik csoport alkotói már a népművészet és az iparművészet határán mozognak. A kiállítás mindhárom megközelítést vizsgálja. Több rétegű ugyanakkor a népművészet fogalma is, amely a paraszti tárgyalkotás mellett magában foglalja a kézműipari tradíciókat, valamint a késő reneszánsz, barokk magaskultúra formáinak továbbélését is a néphagyományban, emlékeztettek a kurátorok. A tárlat első terme a hetvenes évek népművészeti újjászületését idézi meg egyik oldalon a nomád nemzedék mestereinek tárgyaival, ezekkel szemben pedig a táncházmozgalom népviseleteivel, valamint számos archív fotóval. A híres néprajzi tájak továbbélő hagyományát egy erdélyi és egy anyaországi egység mutatja be. A berendezett kalotaszegi ház mellett széki, székelyföldi és bukovinai szobák kaptak helyett, míg a matyóföldi ház mellett Kalocsa, Sárköz és Palócföld népművészetét ismerhetik meg a látogatók.Külön termek tekintik át az otthon, majd a házból kilépő ember világát, tárgykultúráját lakásberendezéseken, illetve öltözeteken, viseletkiegészítőkön keresztül. A szakrális terek egységébe egy 47 táblás kazettás mennyezet is készült, míg a közterek, jelképek termébe egy kisebb faragott kapu is helyet kapott, a kiállításba szánt, nagyméretű székelykaput azonban végül a Műcsarnok épülete mögött helyezték el.
A közönség megismerkedhet több kézműves dinasztiával, betekintést nyerhet a tárgyrekonstrukciók készítésébe, a népi hangszerek világába, de a tárlat még a népi építészetbe is bevezetőt nyújt. A látogatók nemcsak megtekinthetik, de ki is próbálhatják a népművészet számos fortélyát, különleges hangszereket szólaltathatnak meg és a kísérőprogramok során közös táncban, éneklésben is részt vehetnek a kiállítás augusztus 20-i zárásáig.
(mti)
Borító: A Műcsarnokban is kiállító kecskeméti műhely szőnyegei (Debreceni Művelődési Központ © Minden jog fenntartva)
