600 viadal során sem talált legyőzőjére

Pálffy Lajos - 2020. június 24. 11:00

Jó Thury György uramat pedig ravasz kelepcébe csalta a török, 150 jó emberével körülvették egy mocsárban és le is vágták a kis sereget. Mivel nagy vívó volt, egy idő után már a sisakját is eldobta, hogy így is siettesse a véget. Nem akart fogságba kerülni.

Meghalt hát minden idők tán legnevezetesebb magyar bajvívója, aki a szablya mellett azért más gyilkos szerszámok, eszközök kezeléséhez, forgatásához is remekül értett. No és parancsolni is tudott, meg portyákat vezetni, hogy legyen miből etetni az embereit. Mert nehéz idők jártak a 16. század közepén, kongott az ürességtől a bécsi kincstár, a királynak csak ígéreteket tartalmazó levelekre futotta. A magyarok pedig nem is pénzért, hanem a hazájukért harcoltak, s olyan csodálatos férfiak teremtek eme zord időkben, mint Thury György. Aki 1519-20 körül születhetett, és a históriában először mint az ipolysági váracska huszárjainak vezetőjeként említik. Ezek a huszárok lesznek azok, akik megmentik az itáliai, Sforza Pallavicini vezette muskétás gyalogságot az amúgy elvesztett palásti csatában. 1552 augusztusában, Drégely eleste után, a vitéz Pallavicini embereit egy völgybe szorította be a török, ekkor jött segítségére Thury uram a környező várak lovasaival. Már a nagyapja is katona volt Mátyás alatt, s apja is ezt a mesterséget folytatta. De György uram vitte benne a legmagasabbra, hiszen I. Ferdinánd 1556-ban a jelentős Léva várának kapitányává, majd két esztendő múlva Bars vármegye főispánjává is megtette.

Aztán Dobó uram közben olyan csúful járt Erdélyben, megszökvén Szamosújvárból, Ferdinánd Léva várával és Thury tisztségeivel kárpótolta, őt pedig Várpalota kapitányává tette. A palotai vár Veszprém eleste után értékelődött fel, de pénz itt sem volt katonára, falak erősítésére, az új kapitány hát kénytelen volt portyákon, a töröktől megszerezni az embereinek betevőjét. Meg aztán ekkor már szépen terjed a híre, mint bajvívónak, aki végül vagy 600 viadal során sem talált legyőzőjére. Tudását megmutathatta I. Miksa pozsonyi koronázásán is, 1563. szeptember 8-án. Ahol az itáliai, a francia és a német iskola mestereit is simán „levívta”, ezért aztán Miksa aranysarkantyút ajándékozott neki. De pénzt ő sem küldött, így elkeseredésében két év múlva Thury uram le is mondott a palotai kapitányságról. De Arszlán budai pasa ostromló serege még Várpalotán találja, és a lemondott kapitány meg is védi a rozoga várat, nagy vitézséggel és némi szerencsével.

A török ugyanis félrevezető vallomások alapján épp a legerősebb falszakaszt lövette, majd egy döntő roham visszaverése után a Bakonyban kerekedő nagy porfelhő mögött Arszlán a győri felmentő sereget sejtette, így sietősen elvonult. Pedig csak fát fuvarozó jobbágyok verték fel a száraz nyárban a port, Salm gróf katonái három nap múlva érkeztek csak meg. És ha már ott voltak, közösen visszafoglalták Tatát és Veszprémet is a töröktől. 1567-ben Thury Györgyöt a német zsoldosokkal nem bíró Tahy Ferenc helyére, a leromlott állagú és erkölcsű kanizsai várba küldi az uralkodó. Pénz pedig ide sem tud adni, ezért aztán jönnek megint a portyák és párviadalok. A török pedig megelégeli a folyamatos vereségeket, és Ali szigetvári bég vezetésével a pécsi, koppányi és fehérvári várakból küldött emberekkel kelepcébe csalják a vitéz kapitányt. Rajtaütnek a Kanizsához közeli falvakon, majd menekülést színlelve a Kis-Balaton mocsaraiba csalják az üldözésükre induló magyarokat. 1571. április 4-én, Orosztony mellett zajlik a bevezetőben leírt véres ütközet, ahol elvesznek a magyar vitézek mind egy szálig.

Thury uram szétszabdalt fejét Ali összevarratta, Sztambulba küldte, ahol Szelim szultán tisztességgel eltemettette. A testet pedig Zrínyi György és a hős Márton nevű fia temette el Kanizsán, de nem tartott sokáig az örök nyugalom 29 év múlva a vár is a töröké lett. Győzött a túlerő, hiába végezték ki utána már a bűnbakot, Paradeiser kapitányt.

Borító: A híres metszet, Thury (középen) Schwendi generális és az uralkodó, II. Miksa társaságában (Wikipédia)