7107-tel volt több az eltépett narancssárga cédula

Pálffy Lajos - 2021. december 16. 8:09

Száz esztendeje annak, hogy a Sopron környéki falvakban is lezárult az a bizonyos népszavazás, ami a Magyarországon való maradást hozta. Pedig Fertőrákos, Balf, Harka, Bánfalva és Ágfalva inkább Ausztriát választotta volna, ám a soproni poncichterek hűek maradtak a hazához. Ami nem is volt annyira könnyű ezekben az időkben.

A népszavazás előzményeiről legalább annyit illik tudni, hogy a Trianonban Ausztriának ítélt várost a kedvezményezett képtelen volt ténylegesen is megszerezni, Ágfalvánál a soproniak visszafordították a zeneszóval érkező megszállókat, sőt később a magyar szabadcsapatok csapásai alatt sorra elvéreztek az ide vezényelt osztrák csendőri erők. Ráadásul Prónay Pál alezredes a Rongyosgárda más vezetőivel, Héjjas Ivánnal és Manderspach Viktorral együtt október 4-én Felsőőrön a Lajtabánságot is kikiáltották, amely senki által el nem ismert államalakulat még saját bélyegsorozatot is kiadott. De nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy a problémára az antant is felfigyelt, és az átadandó terület kiürítéséért cserében lehetővé tette a népszavazást. Tehát, ha nincs Prónay, Héjas, vagy Ostenburg-Moravek Gyula a csendőreivel, akkor Sopron ma Ausztriához tartozik ama kilenc faluval együtt, ahol szavazhattak a hovatartozásról.

Ne felejtsük el azt sem, hogy abban a tényben, hogy Sopron városában december 14-én abban a nyolc szavazókörben nem a lepecsételt halványkék cédulát tépték el a szavazók, hanem az Ausztriához tartozást jelentő narancssárgát, nagy szerepe volt a négyszáz, Selmecbányáról áttelepített akadémistának is. Akik ugyan nem szavazhattak, nem voltak állandó lakosok itt, de Suhayda Károly vezetésével őrjáratoztak a városban, s össze is csaptak az osztrákok által támogatott Ödenburger Heimatdienst nevű szervezet embereivel. A reggel nyolctól este hatig zajló pénteki szavazáson végül az 1919. január elseje előtt itt állandó lakhellyel bíró, a huszadik életévüket betöltött férfiak és nők(!) 72,8 százaléka döntött a maradás mellett. Közben a selmeci iskolájukat Trianonban elvesztő akadémisták is megtalálták a feladatukat, rendfenntartónak álltak, karszalagjukon az A.F.I. betűkkel, amik a városban jelen lévő angolokat, franciákat és olaszokat jelentette. De a soproni nép az Ausztria Fuss Innen rövidítéseként értelmezte.

December 15-én aztán az akkor Sopronhoz tartozó Brennbergbányát szavaztatták meg, majd száz évvel ezelőtt, egy hideg vasárnapon jöttek a falvak. Ahol 7885 szavazásra jogosult személyből 6765-en el is mentek eltépni valamelyik cédulát, aztán leragasztott borítékban bedobni az éppel együtt az urnákba. És bizony 3158 volt azok száma, akik a maradást jelentő halványkéket tépték ketté. A nyolc község közül a „legmagyarabbnak” Nagycenk bizonyult, ahol az 1031 érvényes szavazatból mindössze öt szólt Ausztria mellett. Sopronbánfalva viszont 81 százalékban Bécset szerette volna a fővárosának, de mégis maradnia kellett, hiszen a szavazatokat összesítették. December 17-én aztán kihirdették a végeredményt is, a soproniak pedig az eltépett narancssárga céduláikkal eldöntötték a voksolást. Ezért is lett aztán Sopron a Leghűségesebb Város, a Civitas Fidelissima.

A szavazás után sokan úgy vélték, hogy repedések keletkeztek a békerendszeren, de vágyaikban csalatkozniuk kellett. Volt ugyan még egy voksolás 1923-ban, amelyben 11 falu Magyarország mellett dönthetett, három viszont Ausztriát választotta. És voltak még fegyveres akciók is, 1922. júliusában a Lugosi major csárdájában gyülekezett Apáthy László vezetésével 40-50 ember, akik aztán 19-én betörtek a Trianonban elrabolt területre. De Karácsfánál (ma Hagensdorf) csapdába csalták őket, és a túlerő miatt menekülniük kellett.

Borító: Sopronban magyar zászlóból is több volt száz esztendeje (mult-kor.hu)