75 éves lenne Füst a szemében

Forum Hungaricum - 2018. január 22. 9:32

Január 22-én lenne hetvenöt éves Cseh Tamás Kossuth-díjas énekes, zeneszerző, előadóművész, egy nemzedék kultikus alakja, egy korszaknak és hangulatának legendás tolmácsolója. Az évforduló alkalmából számos megemlékezést tartanak. Cseh Tamás hagyatékának jelentős része archívumunkban is megtalálható.

Budapesten született, de tizenhárom éves koráig a Fejér megyei Tardoson élt, középiskoláit a fővárosi József Attila Gimnáziumban végezte. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán, az egri Tanárképző Főiskola rajztanári szakán, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult (kézügyessége és rajztehetsége már általános iskolában megmutatkozott), 1967-től hét évig rajzot tanított Budapesten egy kőbányai általános iskolában. 1970 körül kezdett dalokat írni, alkotótársa Bereményi Géza író, filmrendező lett. Barátságuk és munkakapcsolatuk a vízivárosi Iskola utca egyik albérletében kezdődött, itt születtek a legendás, egy nemzedék életérzését kifejező dalok (a sorban az első, Az ócska cipő 1971-ben), egykori lakóhelyük emlékét a ház bejáratánál tábla őrzi, amelynek különleges lakónévsorán több, közös lemezükön szereplő személy neve olvasható (köztük a legendás Antoine és Desiré, Fáskertiné, Ács Mari, Poremba Éva és a többiek). Bereményi írta csaknem az összes Cseh Tamás-lemez szövegét, négy évtized közös munkájának eredménye mintegy húsz album és tucatnyi est. (A kivétel az 1988-as Mélyrepülés, amelyhez Csengey Dénes írta a szöveget.)

Cseh Tamás 1971 tavaszán egy Kex-koncert szünetében játszott először közönség előtt, három dalt adott elő gitárkísérettel. Első estjét, a Dal nélkült,  az Ad Libitum együttes közreműködésével, két évvel később adta. Első lemeze, amelyet Másik Jánossal közösen készített, 1977-ben Levél nővéremnek címmel jelent meg, a folytatás húsz évvel később Levél nővéremnek 2. címmel készült el. Legkedvesebb emlékeit saját bevallása szerint az 1978-as Fehér babák takarodója hordozza. 1974-től a 25. Színházban, majd a Várszínházban, 1982 és 1998 között a Katona József Színházban, 1998-tól a Bárka Színházban adott önálló esteket, összességében mintegy ezerkétszáz dal szerzője. Több klasszikus színházi előadásban is színpadra lépett.
Egyszerű, sallangmentes előadó volt, a lámpalázzal élete végéig küzdött, ha színpadra állt. Valóságos kultusza alakult ki, kiénekelte, amit a Kádár-rendszerben kimondani nem lehetett, amikor nem nagyon lehetett politizálni, dalai magukban hordozták a véleményt. Ugyanakkor nem volt sztár, nem voltak sztárallűrjei. Felbukkant Jancsó Miklós több filmjében, főszerepet kapott a Nyom nélkül című krimiben, szerepelt a Kutya éji dala, az Idő van, A turné, a Csinibaba, a 6:3 avagy Játszd újra, Tutti! című alkotásban. Egyik alkotója volt a Tatabányán bemutatott A legvidámabb barakk című kiállításszínháznak, vezette a Századunk című televíziós tévésorozatot, többször is fellépett a Cimbora című népszerű televíziós gyermekműsorban, amelynek ő énekelte a főcímdalát. Pályája több szakaszában forgattak róla filmet (Elek Judit 1974-ben, Fehér György 1978-ban, Fonyó Gergely 2001-ben).

Életének meghatározó része volt az indián kultúra iránti vonzódása. Társaival 1961-ben Bakonybél közelében a Bakony hegység egyik eldugott völgyét indián területté nyilvánították, ettől kezdve egészen haláláig minden évben megszervezték az indiántábort, haditábort is rendeztek, elmélyült kutatást folytattak választott törzsük történetéről. Cseh Tamás, akinek Füst a szemében volt az indián neve, 1997-ben adta ki Hadiösvény című regényét, amelyet ő is illusztrált. 2006 végén jelent meg válogatásában és fordításában a Csillagokkal táncoló Kojot, észak-amerikai síksági indián mesék című kötet, amelyet saját előadásában hangoskönyvként is kiadtak, a könyvből animációs film is készült. Munkásságát 1993-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1998-ban a Pro Urbe Budapest díjat vehette át. 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki műfajteremtő előadóművészi teljesítményéért, egy korszak életérzését emlékezetesen tolmácsoló, a hétköznapok prózáját és költészetét egyidejűleg megragadni képes dalaiért. 2008-ban Budapest VIII. kerületének, a következő évben Bakonybélnek is díszpolgára lett (talán az utóbbi címre volt a legbüszkébb), 2009-ben posztumusz Magyar Örökség-díjat kapott. 2006-ban gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak nála, augusztus végén adta utolsó koncertjét a Bakáts téren. A következő évben jelent meg Bérczes László Cseh Tamás beszélgetőkönyve. Cseh Tamás 2009. augusztus 7-én Budapesten halt meg. Dalai emlékkoncerten csendültek fel a többi közt a Sziget fesztiválon, nevét vette fel a Bárka Színház egyik terme, Gyöngyössolymoson domborműve látható, egykori lakhelyétől nem messze, a Gellért téren szobor őrzi emlékét. Egyik védnöke volt a 2008-ban indult Ördögkatlan fesztiválnak, a tavalyi jubileumi rendezvény keretében emlékesten adták elő dalait. Cseh Tamás nyomában Budán címmel évek óta emléksétát szerveznek; a program keretében nem csak az énekes egykori kedvenc helyeit lehet megismerni, az érdeklődők kultúr- és társadalomtörténeti hátteret is kapnak. 2014-től három évig az ő nevét viselte a hazai könnyűzene támogatására meghirdetett program.

2014-ben az addig az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) által gondozott gyűjteményből megnyílt a Várban, az Úri utcai egykori Mailáth-palotában a Cseh Tamás Archívum, amely az énekes hagyatékát, a hozzá kapcsolódó valamennyi fellelhető dokumentumot, hang- és képanyagot őrzi. A hagyaték jelentős része archívumunkban is fellelhető.

(mti)

Borító: Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND