A 26 bombából egy sem találta el

Pálffy Lajos - 2020. március 23. 10:46

Az U 29-es is tisztességesen megállta a helyét, bevetésein elkalandozott egészen Krétáig, s volt olyan, hogy egy támadásban összesen huszonhat vízi- és légibombát dobtak rá, de szerencsére sértetlen maradt.

Az U 29-es 1917 január 21-én állt szolgálatba, két nap múlva pedig már bevetésre is indították Pólából, de Lussin szigeténél elkapta egy erős vihar. Ami elől kénytelen volt a Zára előtt lévő Brugulje kikötőjébe menekülni. Aztán a vihar elültével merülési próbát hajtottak végre, és be is tört a víz a hajótestbe, így mindjárt mehettek is vissza Pólába javításra. Ahonnan aztán február 8-án tudtak elindulni a cattarói bázisra, de az innen induló második bevetés is meghiúsult egy nagy vihar miatt. A javításhoz megint a pólai dokkokba kellett hajózni az U 29-esnek. A harmadik, sikeres bevetésre április 10-én indultak el és a hajózár alatt átbújva, Málta térségében mindjárt meg is torpedózták a brit Daltona gőzöst. Ami annak rendje és módja szerint el is süllyedt. Innen keleti irányba hajóztak, és Antikithira szigeténél, a Peloponnészoszi-félsziget és Kréta között el is süllyesztették a Mashobra nevű gőzöst. Amely a torpedótalálat után makacsul a felszínen maradt, ezért aztán a legénység csónakokba szállása után a búvárhajóra szerelt löveggel küldték a tenger fenekére.

Aztán elromlott az U 29-es „pörgettyűs” tájolója, így hazafelé kellett venniük az irányt. A következő bevetésen megint Kréta térségében vadásztak, az áldozat a Mordenwood nevű brit gőzös volt, de ekkor a rombolók is megtalálták a tengeralattjárót és négy vízibombát dobtak le rá. Amik elkerülték a lemerült hajót, így újabb támadásra is volt lehetősége. A Marie Suzanne gőzöst torpedózták meg, de az sem volt hajlandó valami miatt elsüllyedni. A következő, júniusi bevetésen, 18-án mindjárt repülőtámadást kapnak, de a három bomba elkerüli a hajót. Aztán az a furcsa helyzet áll elő, hogy egyszerűen nem találkoznak össze lehetséges célponttal, így hazaviszik mind az öt torpedót. Ezután pedig megint jön egy pólai nagyjavítás, amely el is tart a következő, 1918-as esztendőig. Sőt, annak márciusáig, aztán e hónap 26-án, az olasz partok előtti bevetésen viszont egy romboló hajócsavarja eléri az U 29-es tornyát. Április elején két sikertelen torpedókilövést könyvelhetnek el, de közben megúsznak hét vízibombát is.

1918 nyara aztán az albán partok előtti őrjáratozással telik, komolyabb esemény csak szeptember elején történik, amikor Durazzónál kétszer is olasz rohamcsónak (MAS) támadására kell reagálniuk. Eközben hét repülőbombát is sikeresen elkerülnek, majd október 2-án jön el az a kalandos nap, amikor összesen 26 bombát dobnak le az U 29-esre. Amely végül november első napján a Monarch oldalához kötve kerül a britek kezébe. Akik aztán az olaszoknak adják, és lángvágók alá kerül, mint sorstársai.

Borító: Torpedók és gazdáik (MNL. Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhely CC BY-NC-ND)