A bajusznövesztéstől az angináig

Fáy Zoltán - 2022. december 15. 10:47

A középkori és koraújkori orvoslás számos olyan alapanyagot alkalmazott, amelyek semmiféle módon nem segítették a beteg gyógyulását. Sőt olyan is előfordult, hogy a kezeléshez használt összetevők más bajok kialakulását eredményezték. Ezek közül a legkevésbé gusztusosak, viszont sok egyéb kórság kifejlődését elősegítők voltak a különféle emberi és állati anyagcsere termékek.

A végtermékek alkalmazását sok szakember egyébként nem csak súlyos betegségek kúrálásához tartották eredményesnek. Olykor kevésbé jelentős, lényegében kozmetikai beavatkozáshoz is javallották. Ruland János Dávid (1585-1648) Pharmacopoea Nova, in qua reposita sunt stercora et urina ta euporista; pro omnibus totius corporis morbis … curandis… című, Lőcsén 1644-ben megjelent munkájában alaposan a probléma mélyére ás. A gyógyszerkönyv ugyanis a vizelet és az ürülék előnyös betegkúrálási képességét taglalja. A vizelet bajusz- vagy hajnövesztő szerként való külső alkalmazása – hasonlóan a szintén e célra javasolt egérpiszokig – kevésbé tűnik veszélyesnek, mint az elfogyasztása. De a szerző, aki egyébként Bethlen István gróf háziorvosa is volt, sőt még II. Ferdinánd királyt is gyógyította sajátos patikaszereivel, úgy vélte, alapanyagai minden betegség eltávoztatására alkalmasak.

Valószínűleg nagyon régi eredetű orvosi hiedelemről van szó, hasonló ahhoz, amely szerint a gyógyításnak szükség szerint fájdalmasnak kell lennie. Tehéntrágyával való nyakkezelésről már Szent Margit legendájában is olvashatunk. A Nyulak szigetén egy apáca beteg nyakát kötözték be a szarvasmarha ürülékével. Jóval későbbi Szaitz Antal Mária Leó (1746-1792) szervita szerzetes Huszon öt esztendőre szegődött házi ’s mezei szolga című mindenes könyvének XXVII. említése, amely a 35. pontban azt taglalja, mi a teendő, ha a lónak békája van. Ebben az esetben ember ganéjjal kell bekötni szegény állatot, az ugyanis köztudomásúlag megszakasztja a békát.
Persze ebben az esetben, mint más orvosi szövegekben is, a béka nem a kétéltű állatot, hanem a szájban, torokban előforduló hólyagszerű daganatot jelentette. Akárcsak egy XVII. századi, Phlebotomia című orvosi kéziratban. Ennek ismeretlen szerzője a gyengélkedő számára a szamár tejének és húgyának elegyítését javasolta, s ezt kellett elfogyasztania a boldogtalan betegnek, hogy a „béka” elmúljon.

Pápai Páriz Ferenc 1690-ben megjelent Pax corporisa szintén seregnyi betegség gyógyítására javasolja különféle ürülékek használatát. Torokfájás kezelésekor például az „ebnek fejér aszszú ganéját” indítványozza a beteg testrészre kötözni, amelyet azonban egy kevés fecskefészekkel szükséges elegyíteni. De a szárított és porított eb ganéj sebkezelésre is kiváló: egyszerűen rá kell szitálni a beteg testrészre. Ruland János szerint egyébként erre a célra a kecskebogyó is alkalmas, feltéve, ha megfelelően kiszárították és összetörték. Madách Gáspár a Házi apatékában mellhártyagyulladás kezelésére javasolja a folyadékban feloldott lótrágyát, amely elegyet a betegség jelentkezésekor kortyolgatni szükséges.

Egy nemrég előkerült, XVI-XVII. századi orvosi könyvbejegyzés az angina gyógyításához tanácsolja só, méz, kutyaürülék, sáfrány, borókamag, lenmag és szegfűszeg keverékét. A bejegyzést megőrző könyv Franciscus Arola ferences szerzetes által összeállított bibliai szómutató, konkordancia, amelyet 1551-ben nyomtattak Lyonban. A bejegyzést tartalmazó példánynak rengeteg tulajdonosa volt. Az első talán a gyergyófalui Aczél Ferenc lehetett, aki 1579-ben vásárolta 16 rénes forintért. Aztán Aczél Jeremiáshoz került, Császár Istvánhoz, tőle Császár Jánoshoz. Sok-sok tulajdonos után legvégül a csíksomlyói ferenceseknél kötött ki a tudós munka. De hogy a rengeteg possessor közül kipróbálta-e valaki az angina elleni orvosságot, nem tudhatjuk.

Az viszont biztos, hogy az ürülékterápia számos egyéb veszély mellett alaposan hozzájárulhatott a középkori-koraújkori férgességhez. Igaz, a szőrféregre – ez a rühatkát jelentette – és a bélféregre is voltak speciális kezelési javaslatok, ezek azonban körülbelül annyira lehettek hatásosak, mint az angina megszüntetésére javasolt sáfrányos kutyaürülék. A Pax corporis (Kolozsvár, 1690) szerint gyermekkorban a bélféreg távoztatása a nyers tojással elegyített féregporral oldható meg, de kívülről is háborgatni kell a parazitát. Olyan módon, hogy a gyerek köldökére kell kenni a baracklevél vagy a hagymaszár összetörött és ecettel pépesített krémféleségét. Nagy szerencse, hogy manapság egészen más gyógymódok is léteznek.

Borító: A második illusztráció részlete