A bazilikából vár lett

Pálffy Lajos - 2019. augusztus 28. 12:12

A címben jelzett átalakulás nem is volt olyan ritka a török időkben, amikor egy új védelmi rendszert kellett valósággal improvizálni, mert a déli végvári vonal megsemmisült, Nagy Szulejmán seregei mélyen behatoltak az ország közepébe. Így aztán ahhoz nyúltak, ami kéznél volt: megerődítették a kőből rakott templomokat, nagyobb nemesi kúriákat is.

A gazdag Selmecbányán pedig a korábbi cikkünkben ismertetett Leányvár mellett a román alapokról induló három hajós bazilika, a Szűz Mária plébániatemplom „esett áldozatul” az ilyen erődítésnek. A város első számú templomát állítólag még az arany közelében általában felbukkanó templomos lovagrend építtette, de az is lehet, hogy a IV. Béla alapította bányaváros egyre gyarapodó polgárai emelték. Az biztos, hogy a zavarosan induló 14. században már fallal vették körbe, amire bástya és kaputorony is épült. Aztán a 15. században megjelent a gótika is az épületen, de Buda eleste (1541) után, a török portyák hírére két fontos döntést is hoztak a városatyák. Felhúzták a városközponttól délre eső hegyen a Leányvárat, 1546 és 1559 között pedig várrá alakították a plébániatemplomukat. Melynek tornyát megfigyelőállásul meghagyva, a főhajóból várudvart, a két mellékhajóból pedig több emeletes palotaépületet alakítottak ki. A bazilika szentélyét pedig meghagyták várkápolnának. Az Óvár bő forrás által táplált kútjából indulva pedig biztos, ami biztos, menekülő alagutat ástak, amelynek bejárata az állandó vízszint alatt volt.

De nem sokra mentek volna ezzel a sok erőfeszítéssel, mert a plébániatemplomból lett vár fölé magasodó Paradicsom hegyről azt is jól lehet látni, ki mit csinál a várudvarban. Ide néhány ágyút felvontatva közvetlenül lehetett volna lőni a kőfalak fedezékét így jórészt elvesztő védőket. Mint tudjuk, ezért is épült fel a Leányvár, de szerencsére a jó selmecieknek sosem kellett megbizonyosodniuk arról, hogy hatásos-e ez a védelmi koncepció. A török eltakarodása után aztán nem lett újra templommá a selmeci Óvár, hanem a város arra használta, amire éppen kellett. A Himelreich-bástyában volt a börtön és a kínzókamra – s valóban, sok lélek távozhatott innen, de inkább a pokolba, nem az égbe. A 19. századtól aztán volt itt levéltár, jégverem, városi raktárak, könyvtár és tornaterem is. És a rendőrség is ott maradt az épületekben.

Aztán 1900-tól már múzeumként működik az Óvár, és jelenleg is az. Egy bányászati gyűjtemény van benne, mi más is lehetne. De itt van Közép-Kelet Európa legrégebbi öntöttvas sírtáblája is, amit Andreas Kielman bányavállalkozó állított szeretett feleségének. És valami csoda folytán az Óvár udvarán 1919-ben menedékre lelt egy 1848-as honvéd emlékmű is. A zászlót emelő, kardot tartó bronzalakot 1899-ben, Debrecenben készítette Tóth András szobrász, a költő Tóth Árpád édesapja.

Borító: Az Óvár az 1920-as években, már csehszlovák fennhatóság alatt (Kuny Domokos Múzeum CC BY)