A csatát nem vállaló tábornok

Pálffy Lajos - 2021. július 21. 9:52

Görgei őrnagy tehát nem habozott, hanem rapid módon felakasztatott egy valódi grófot, s ezzel sokat nőtt Kossuth és republikánus környezetének a szemében. Olyan embert láttak benne, aki gondolkodás nélkül teljesíti majd a parancsot, akit kiválóan lehet használni céljaikra. Mondanom sem kell, nagy volt később a csalódás.

De előbb még történt egy s más, ami említésre méltó. A csepeli népfelkelők keménykezű parancsnokát Móga János fővezér Perczel Mór tábornok alárendeltségébe vezényelte. És a két férfiú mindjárt konfliktusba is keveredett egymással, ami pedig végig fogja majd kísérni őket a szabadságharc hónapjaiban is. Görgei Perczel elővédjét vezeti, így aztán komoly szerepet kap Jellačić jobbszárnyának, Rooth és Philippovics tábornokok dandárjainak ozorai bekerítésében és fegyverletételében. S még aznap, október 7-én Görgeiből ezredes lesz, sőt, rá négy napra pedig már tábornok, pontosabban vezérőrnagy. Beosztása pedig a feldunai hadtest elővédjének irányítása lesz. Ebben a feladatkörben ténykedve jut el ő is az elég rendezetlen magyar csapatokkal a schwechati csatatérre. Ahol Windisch-Grätz fegyelmezett, jól kiképzett seregének nem tudnak a sokszor kiegyenesített kaszákkal hadakozó népfelkelők ellent állni. Az október 30-i vereség után pedig Móga lemond a főparancsnokságról, így Kossuth akaratából Görgei lesz a feldunai hadtest fővezére.

De kevés mozgástere és hadra fogható katonája van, Kossuth pedig folyamatos kérésekkel, utasításokkal bombázza. Aztán mégis másfél hónap telik el a mondhatni semmittevéssel, miközben Windisch-Grätz leveri a bécsi forradalmat, s rendbe szedett csapataival megindul a „lázadó” magyarok ellen. Közben ne felejtsük el, az áprilisi törvényeket, és benne a „független magyar ministérium” felállításáról szóló cikkelyt V. Ferdinánd aláírta, tehát azok mind Jellačićra, mind pedig Windisch-Grätzre is vonatkoztak volna. Aztán Ferdinánd december 2-i félreállításával és Ferenc József trónra emelésével Bécs olvasatában változott a helyzet, és itt már Bécs úgy érezte, hogy rá nem vonatkoznak a törvények, győzzön az erősebb. A szerveződő honvédség pedig gyengébb volt, mint az ellenfél, a Dunántúlt tekintve Görgei hadteste mellett csak Perczel Mór tábornoknak volt 10 000 embere a Muravidéken, ahol Laval Nugent Stájerországban állomásozó hadtestére figyelt.

Aztán megindult Windisch-Grätz (és Nugent) támadása, Kossuth pedig minden levelében csatát sürgetett a feldunai hadtest főparancsnokától. Görgei, gyengének érezve magát, a Fertő tótól előbb Győrig, majd pedig Buda felé húzódott vissza. Kossuth sürgetését csak Perczel hallotta meg, aki végül Mór mellett, december 30-án csatát vállalt, de csúful kikapott a számban hasonló erőket felvonultató, de képzettebb császáriaktól. Öt ágyúja és 2500 embere lett oda, igaz, a legtöbbjük hadifogságba esett. Kossuth pedig azt szerette volna, hogy Görgei most Buda előtt állítja meg a támadókat, de ezt a haditanács elvetette, aztán a politikusok szilveszterkor a kiürítésről döntenek. Az államapparátus és a képviselőház Debrecenbe költözik (Szolnokig vonaton), közben Görgei feladja Pestet is, tárgyalásba bocsátkozik Windisch-Grätz megbízottjaival. Amire szükség is van, hiszen a Habsburg-hű tisztikara itt már jórészt elhagyta a sereget, ezt a folyamatot szerette volna a fővezér megállítani a január 5-én kiadott váci kiáltványával. De erről már a sorozat következő részében olvashatnak.

Borító: Nyeregben (ma7.sk)