TENGERRE MAGYAR! SOROZAT
A döfőorrtól a torpedóig
Pálffy Lajos - 2019. június 3. 11:13
A Monarchia, így a magyarok haditengerészetének fejlesztéséhez tehát kellett egy ember, Tegetthoff admirális, és egy győzelem, a lissai csata is. Ahol amúgy az ókori, és később az oszmán törökökkel vívott tengeri ütközetek mintájára, döfőorral, sarkantyúval támadtak egymásra.
Tegetthoff, mielőtt irányító pozícióba került volna Lissánál, 1864-ben ott volt a dánok ellen, a poroszokkal szövetségben indított háborúban, és annak Helgolandnál megvívott győztes tengeri csatájában is. Volt tehát tapasztalata, hogyan kell viselkedni a vízen, ha jön az ellenség. Ugyanakkor az olasz flotta, mint tudjuk, jóval erősebb volt Tegetthoff gyorsan összerántott hajóinál. Ezért aztán a már ellentangernagyként főparancsnok Tegetthoff nem gatyázott, ék alakba állította a még döfőorral felszerelt öregebb hajóit, és nekirontott az olaszoknak. Ő maga saját hajójával, az Erzherzog Ferdinand Max-szal nekirohant a Ré d´Italia páncélozott cirkáló oldalának és úgy meglékelte, hogy az perceken belül el is süllyedt.
Tegetthoff így fényes győzelmet aratott, de a fejlesztésért még altengernagyként (a csata napján, 1866. július 20-án megkapta Ferenc Józseftől a címet), majd tengernagyként is sokat kellett küzdenie. 1868-tól vezethette a Hadügyminisztérium Tengerészeti Szekcióját is, ahol végre kidolgozhatta a flottaépítési tervét. Amelyben tíz esztendőre 25 millió aranyforintból 15 modern páncélos hajót, 8 fregattot, 16 korvettet és ágyúnaszádot építtetett volna. De a hadügyeket (és külügyeket) finanszírozó közös pénzügy aztán ahol tudott, faragott a pénzen, de így is, 1867 és 1871 között elkészült a még fa elemeket tartalmazó Lissa Triesztben, aztán már jött a tiszta vas Custozza és az Albert főhercegről elnevezett hadihajó. Hogy aztán Tegetthoff korai halálával (tüdőgyulladás) leálljon minden Friedrich von Pöck irányítása alatt. Azaz, hogy csak majdnem minden, mert a fiumei születésű Luppis János Balázs hosszas próbálkozások után épp a hetvenes években kap zöld utat a torpedó saját tervei alapján történő megépítésére.
Luppis fiumei olasz volt, szintén Velencében végzett, és már fregattkapitányként kísérletezett páncélos hajók ellen bevethető, robbanóanyaggal rakott, távirányított csónakokkal. Végül a fiumei hajógyár angol igazgatójával, Robert Whitehead úrral összebarátkozva csinálták meg az első, 3 méter hosszú, 35 centi széles és 8 kilogramm robbanóanyagot hordozó, sűrített levegővel működő torpedót. Az 1866 decemberében bemutatott szerkezetet iránytartásra való, és mélységi kormánnyal is ellátták, és Bécs már öt hónap múlva 200 ezer aranyért meg is vette a találmányt. Luppis az aranyak mellé Vaskorona rendet és nemességet is kapott Ferenc Józseftől, Whitehead úr pedig megszerezte a gyártási jogokat. A torpedó első áldozata 1891-ben, a chilei polgárháborúban elsüllyesztett Blanco Encalada fregatt lett. Hiába volt már teljesen páncélozva, a tenger fenekére került.
Borító: Torpedók és kezelőik egy csatahajón (MNL Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára CC BY-NC-ND)