A dühös és vitéz érsek halála

Pálffy Lajos - 2019. december 10. 12:40

Kálmán herceg mellett Ugrin kalocsai érsek is vitézül helyt állt a muhi csata előestéjén, pedig éppen Rómában, a III. Honóriusz pápa által összehívott zsinaton kellett volna lennie. Ami mégis csak kellemesebb elfoglaltság, mint a tatárok nyílzáporában csapatokat vezényelni.

„Hála” a marxista történetírásnak, feledésbe merült egyházi vezetőink hajdani vitézsége is. Mert mondjuk Ugrin után jó háromszáz esztendővel egy másik kalocsai érsek, Tomori Pál is megcselekedte azt, amit megkövetelt a haza. Sőt, a mohácsi csatában Tomori mellett karddal a kezében elesett még öt püspök és Szalkai László esztergomi érsek is. No de térjünk vissza a szerémi Csákokhoz tartozó Ugrinhoz, aki már II. Andrásnak is hű embere volt. Királyi kancellárként kísérte el urát a szentföldi hadjáratra, ahol sok csodát láthatott. Az 5000 fős sereg velencei hajókon (András, mivel pénze nem volt, lemondott zárai követeléseiről a szállításért) indult útnak 1217. augusztus 26-án Spalatóból. Hogy aztán négy hónapot vitézkedjen Palesztinában, visszafoglalván Beiszan városát és a Tábor hegyén emelt erődítményt. András, és vélhetően a papi rend tagjakét Ugrin is buzgón látogatta a szent helyeket és gyűjtötte az ereklyéket. A szentek csontjai (Szent Katalin feje!) mellett még a kánai menyegző egyik vizeskorsóját is rájuk tukmálták, nyilván jó pénzért.

Aztán szépen hazalovagolt a vitéz had, András útközben azért még kiházasította három gyermekét. Ugrint pedig III. Honóriusz pápa támogatásával 1219-ben kalocsai érsekké tette, a püspöki süveget és pásztorbotot pedig maga a pápa adta át neki a szentelésén, Rómában. Emellett bánként Boszniát is kormányozta, sőt, Pozsega váráért is felelt Ugrin. Akit a pápa és a király bevetett a bogumil eretnekség ellen is. Ezek a férfiak „Isten barátaiként” tarisznyával járták a bolgárok és a szerbek lakta vidéket és hirdették a szegénységet. De ekkor még csak a térítő műveletekről volt szó, hadjáratról nem. Ugrin közben 1229-ben, talán éppen a balkáni eretnekség miatt is megszervezte a szerémi püspökséget, no és hozzáfogott a kalocsai székesegyház építéséhez is. S ahogy már olvashattuk, 1241 márciusában pedig díszes kísérettel Rómába indul az aktuális zsinatra, de még a határon megkapja paptársaival együtt IV. Béla tatárokról szóló, visszahívó üzenetét.

Ugrin, és ütőképes lovassága már március 15-e előtt ott van a pesti táborban. S mikor 15-én, vagy 16-án, Tomaj Dénes nádor március 12-én történt tönkreverése után a tatárok felgyújtották Vácot, Ugrin ment rájuk, de nem ért el különösebb sikert. Ráadásul meg is sebesült, ezért aztán jól feldühödött és a királyi tanácsban az azonnali megütközést követelve verte az asztalt. És a muhi csata előestéjén, a híd védelmében törleszthetett is valamit az őt ért sérelemért, de aztán másnap reggel nem tudott kitörni (vagy az üldözői elöl biztonságos helyre érni), meghalt Istenért, a hazáért és királyáért. Mint oly sokan utána, és előtte.

Borító: Ahogy a rajzoló elképzelte (montazsmagazin.hu)