A fejlődést nem ő hozta, hanem a kor

Pálffy Lajos - 2019. január 10. 12:48

Valahogy úgy alakult aztán, hogy Mária Terézia uralkodása szinte teljes mértékben pozitív értékeléseket kapott Magyarországon. Talán csak a kettős vámhatárról szóló rendeletét érte erősebb kritika.

Amit meg is érdemelt, hiszen nagyban elősegítette, hogy még a 20. században is az agrár-ipari országok táborát erősítsük. De mindezeken túl idézném itt Széchenyi István grófot is, aki már Döblingben, Alexander Bach önmagát dicsőítő röpiratára a következő frappáns választ tudta adni: „A vasutat nem Ön hozta, hanem a kor, miniszter úr.” És talán ez lenne a lényege Mária Terézia sokat méltatott, Magyarországot is érintő reformjainak is. Mert valóban szükség volt a titkos tanácsosok helyett a profi hivatalnokokból álló államtanács 1760-as felállítására, hiszen ezt már nyugatabbra is meglépték. Így állandósult laktanyákban lett a beszállásolások helyett elhelyezve a hadsereg. Mint ahogy a korábban említett külpolitikai reformok mellett a gazdaságot és a külkereskedelmet is fejleszteni kellett. Csak hát a bécsi uralkodó arra is figyelt, hogy az örökös tartományok, Ausztria és az akkoriban erősen német befolyás alatt álló Csehország ipara növekedjék, Magyarország csak innen kapjon árukat, míg mezőgazdaság terményei is itt leljenek piacra.

A sokat emlegetett Ratio Educationis, a közoktatási rendelet valójában régóta hiányzott, éppen ez a megkésettség vetette vissza a magyar oktatásügyet, annak ellenére, hogy a nagyszombati egyetem Pestre helyezése, no és a tanítóképzés megszervezése is valóban haladó intézkedés volt. Mint ahogyan így értékelhetjük azt is, hogy az állam már kezdett odafigyelni a gyógyítás ügyére, és elesett polgáraira, az aggokra, a szegényekre és az árvákra is. No és a zsidó kereskedők kiszorítása mellett Mária Terézia (is) megpróbálkozott már a hazai cigányság integrációjával, mindkét esetben kevés sikerrel járva. Sikerült viszont megnyernie a jászok és kunok leszármazottainak háláját, akiknek megengedte, hogy kiváltsák magukat a Német Lovagrend  alárendeltségéből. Ugyancsak voltak a pozitív részletei mellett jócskán káros hatásai is az uralkodónő híres úrbéri rendeletének. Amellyel a bécsi kormányzat elsődleges célja az állami adóbevételek biztosítása volt, hiszen a folyton a földbirtokos majorságán robotoló jobbágy kevesebb állami bevételt termelt. Ugyanakkor az egységesített jobbágyterhek, a jogok és kötelezettségek írásba foglalása gátat vetett a birtokosok önkényének is, amire azért még a 18. században is találhatunk jócskán példákat.

Végezetül aztán telepítési politikájával sem lehetünk maradéktalanul megelégedve. Mert az még csak hagyján, hogy alatta tovább jöttek a török által kipusztított területekre a túlnépesedett német államokból a telepesek, de sokkal nagyobb hatást gyakorolt az ország történetére az a 400 ezer Kárpátokon túlról betelepített román, akiknek utódai majd jó 150 esztendő múlva Gyulafehérváron a Romániához való csatlakozásról döntöttek.

(mti)

Borító: Wikipédia