„A film összetartó ereje” – filmvetítéssel egybekötött közönségtalálkozó

Forum Hungaricum - 2017. december 14. 11:33

A Forum Hungaricum Nonprofit Kft. valamint a Csabagyöngye Kulturális Központ és az Égtájak Egyesület  “A film összetartó ereje” címmel beszélgetéssel egybekötött filmvetítést tartott a békéscsabai AB-EXPO Békés Megyei Multifunkcionális Kiállítási Központban.

A rendezvényre meghívott filmek valamint alkotóik:

Én és a hegedűm (rendezte: Boros Lóránd 2016, dokumentumfilm, 50’)
Bahrtalo!-JÓ szerencsét (rendezte: Lakatos Róbert 2007, dokumentum-játékfilm, 47’)

Mi teszi őket olyan filmekké, amelyek a mai X és Y generációkat is párbeszédre ösztönzik? Olyan korban és időben, amikor az előbbiek tagjai fáradtnak és kiégettnek, az utóbbiak képviselői pedig érdektelennek és a virtuális világban inkább otthonosan mozgónak tűnnek.

2017. december 8-án diákok és tanáraik, lelkes filmklubosok, lelkészek és néptáncosok együtt nézték meg a két filmet, majd reflektáltak rájuk: véleményt formáltak, kérdeztek, érdeklődtek és lelkesedtek. A két alkotó, (Lakatos Róbert és Boros Lóránd) és a szervezők legnagyobb örömére. Mi a két film titka? Elsősorban az, hogy olyan kérdéseket tesznek fel, amelyekre így vagy úgy, tudatosan vagy ösztönösen, de mindannyian keressük a választ: Hogyan keverednek a kultúrák egymással, ennek hatására milyen pozitív és negatív hatások érik az egyént? Megőrizhetjük-e a tradícióinkat, múltunkat anélkül, hogy elveszítenénk sajátunkat és feloldódnánk a jelenben? Képesek vagyunk-e dialógusban maradni hagyományainkkal és megtaláljuk-e azokat az embereket, akik áthagyományozzák ránk a tudásukat? Egy másik megközelítésben korunk és térségünk sajátságos konfliktusai, kérdései elevenednek meg a filmkockákon: képesek vagyunk-e egymással kommunikációban maradni barátként (még akkor is, ha baj van), vagy idegenek között, amikor szó szerint létkérdés, hogy két különböző nyelvű és kultúrájú ember megértse egymást? Másodsorban hivatásos színészek helyett olyan elhívatott szereplők, hús-vér emberek jelennek meg, akik hitelesek azokban a szituációkban, ahol látjuk őket: az első filmben a prímások akár a mérai vagy kolozsvári népzenei forgatagokban, a második filmben pedig Lali és Lóri, ahogyan a két nagydumás erdélyi vagabond Bécsben, majd Egyiptomban keveredik hihetetlen kalandokba. Harmadsorban ezek a filmek a barátság és szabadság filmjei, amelyek nem jöhettek volna létre, ha az alkotóknak nincs személyes kötődésük főszereplőikhez. Nem könnyű kamerák előtt ilyen őszinte és nyílt, szabad és fesztelen légkört teremteni, hogy szereplőink ne is érezzék, hogy forgatás folyik… Az alkotók tudják és értik ennek a módját.

Lakatos Róbertnek és Boros Lórándnak sikerült olyan mozgóképeket készíteni, amelyek a filmkészítés legrégebbi hagyományait idézték: utóbbi dallamok szárnyán, képek varázsával elröpített minket Mérára, Kolozsvárra, Válaszútra. Előbbi pedig önmagában és szereplőin keresztül is megtestesíti azt a kulturális sokszínűséget, amelyet meg kell őrizni a határok megnyitása után is.

Reméljük, hogy lesz alkalmunk közösen megtapasztalni, mit szól majd a filmekhez a következő, a Z generáció…

(Kovács Nóra írása)