A Galimbertik – egy kivételesen tehetséges művész házaspár életműve

Tompa Éva - 2024. november 6. 2:40

Galimberti Sándor és Dénes Valéria gazdag és izgalmas életműve szétszóródott, alig több mint negyven festményük élte túl a viharos 20. századot. A Magyar Nemzeti Galéria ennek ellenére a teljes ismert Galimberti–Dénes-anyag bemutatására törekszik. A tárlat nemcsak a Galimberti házaspár, hanem a festőművész első felesége, Lanov Mária, és Galimberti édesapja, Luigi Galimberti műveit is bemutatja. Szerencsére a megtekintésssel nem kell sietni, mert 2025. január 26-ig látogatható a tárlat.

Dénes Valéria Budapesten született 1885-ben. Szablya-Frischauf Ferenc iskolájában tanult, majd 1907-től nyaranta a nagybányai művésztelepen festett. Itt ismerte meg Galimberti Sándort. 1911-ben házasodtak össze, miután Sándor, vagyis Sandro elvált első nejétől, a szintén festőművész, Lanov Máriától, akinek alkotásai szintén megtekinthetők a kiállításon. Galimberti Sándor a kaposvári születésű olasz származású művész Nagybányán, Réti István mellett kezdte tanulmányait, 1907-ben Párizsba utazott, majd beiratkozott a Julian Akadémiára. A kaposvári szálnak is jut szerep, mivel Galimberti itt ismerte meg Rippl-Rónai Józsefet, többször vendégeskedett a festőnél, erről a Róma-villáról és a műteremről készült festményei tanúskodnak.

A házasságkötésük után a művészházaspár elválaszthatatlan lett, együtt dolgoztak Párizsban, ahol Valéria Matisse tanítványa volt. Párizsi kiállításaikról, munkáikról az otthoniaknak írt levelek miatt tudunk, ezekből a levelekből is szemezget a tárlat. Valéria, vagyis Vali Nagy-Kálózy Eszter, Galimberti Sándor pedig Rudolf Péter hangján elevenedik meg a látogatók számára. A világháború kitörése Franciaországban érte a házaspárt, Hollandiába menekültek, ahol zavartalanul dolgoztak tovább.

A dolgos hétköznapok mellett azonban Galimberti nehezen viselte, hogy nem vesz részt a háborúban, szolgálatra jelentkezett, ezért visszatértek Magyarországra. A festőt besorozták és rövidesen indult is volna a frontra, amikor 1915-ben felesége olyan súlyos tüdőgyulladást kapott, hogy pár nap múlva elhunyt. Dénes Valéria temetése napján Galimberti a budapesti Műcsarnok mögött szolgálati revolverével szíven lőtte magát, minden bizonnyal a kiállítás egyik legmegrázóbb kiállított tárgya: Galimberti búcsúlevele.

A kiállítás legfontosabb felfedezése kétségkívül az Amszterdam címen ismert festmény valódi helyszínének megfejtése, és a tény, hogy nem Galimberti, hanem Dénes Valéria készítette. A kép valójában nem is Amszterdamot ábrázolja, a címe ezért helyesen Holland kikötő lett. Érdekes művészettörténeti adalék, hogy Galimberti szinte valamennyi festményét szignálta, míg Dénes nem, így azok a művek, amelyek szignó nélküliek voltak és eddig Galimbertinek tulajdonítottak feltehetően felesége, Dénes Valéria által készített alkotások. Az ún. WANTED-szekcióban a jelentősebb elkallódott, lappangó festmények felnagyított fekete-fehér archív fotója hívja fel a figyelmet az életmű hiányzó darabjaira.

Galimberti Sándor festményei a MaNDA adatbázisban

A címlapon az Elégett fák Nagybányán c. festmény Galimberti Sándortól.

Forrás:

A Galimbertik. Galimberti Sándor (1883–1915) és Dénes Valéria (1877–1915) életmű-kiállítása