A generális utolsó útja: Bottyán János halála és temetése I.

Fáy Zoltán - 2021. szeptember 24. 10:38

Az anyakönyvezés hiányosságai miatt II. Rákóczi Ferenc legendás tábornokának, Bottyán János halálának pontos idejét, elhunytának helyét, és sírjának hollétét csak bonyolult történelmi nyomozás eredményeként sikerült 1867-ben kiderítenie Thaly Kálmánnak . A kuruc idők szerelmesének Bottyán tábornok haláláról s temető helyről című cikke Századok folyóiratban, 1867-ben jelent meg.

Korabeli levelekben és történeti munkákban számtalan helyen leírják ugyan, hogy távozott az élők sorából, de a sokféle és pontatlan adatból biztos információt nem lehetett tudni. Hol a hely meghatározása volt téves, hol az idő kétséges. Van olyan forrás is, amelyik szerint szüretkor hagyta itt a földi létet a vezérlő fejedelem sikeres tábornoka. Ezzel az időmeghatározással csak az a baj, hogy két-két és fél hónap pontosságú csupán. Aztán a sokszor sebesült, ám katonái szerint sebezhetetlen hadfi, aki hatvanhat éves kora körül lehelte ki a lelkét, ha igaz Bercsényi néhány hónappal halálát követően írt levele, három nappal elhunyta előtt még felkelt halálos ágyáról, hogy a hatvani lázadás főkolomposait összefogassa és az egri vár tömlöcébe küldesse. Nem csoda, ha a generálist csak kicsit távolabbról ismerők-látók nehezen tudták kideríteni, hol is érte a vég Vak Bottyán Jánost. Thaly azonban rábukkant egy 1712-es peranyagot tartalmazó iratcsomóra a Kúria levéltárában, amely a Bottyán-rokonság és az özvegy, gróf Forgách Julianna – 1712-ben már báró Palocsay Györgyné – között kipattant jogi háborúság dokumentumait tartalmazza. A generális özvegye Klebl Fülöpné pozsonyi, Duna utcai házában tanúk előtt megesküdött rá, hogy a meglehetősen tetemes Bottyán vagyonból, melynek egyes tételeit fel is sorolta, nem rejtett el semmit. Az igazán érdekes rész ez után következik, ugyanis az özvegy megemlíti, hogy amikor 1709. szeptember 27-én tarnaörsi táborában Bottyán „kimúlt ez árnyékvilágbúl”, Forgách Juliannánál maradt körülbelül 2600 forint. Majd pontról pontra részletezi, mi lett ezzel a tetemes mennyiségű pénzzel. A temetésre 1900 ment el, ugyanis funebrális (temetési) zászlók, címerek emelték a halotti pompa fényét, ágyúdörgés mellett vitték be a koporsót a templomba. Bizonyára Castrum Doloris, a fájdalom vára is épült, ami ebben a korban főúri temetéseknél meglehetősen általános volt.

A reformátusnak született Bottyán tíz-tizenöt éves korában katolizálhatott, amikor a nagyszombati jezsuiták vágsellyei birtokán volt lovászfiú. Armálisát, nemesi oklevelét 1687-1691 körül kaphatta. Nem régi főúri családból származott tehát, fokról-fokra kapaszkodott egyre följebb, amelyet katonai érdemei mellett szerencsés első házasságával megteremtett vagyoni háttere tett lehetővé. Az esztergomi Jósa Pál özvegyének, Lakatos Juditnak, akivel 1669-ben kötötte össze életét, szép vagyona volt. A Bottyánt még katonai fogságból is kiszabadító hűséges asszony 1706-ban halt meg. Közös gyermekük nem lett. Második felesége, Forgách Julianna szerint a temetésre a ferencesek 240-et kaptak. Ennyibe került mind a sírhely, mind a gyertyák, mind a halott lelki üdvéért mondatott misék. És a biztonság kedvéért még az egri ferencesek is kaptak 60 forintot, hogy gyertyákat égessenek és miséket mondjanak üdvösségéért. A gyöngyösi rendház 1709-es számadáskönyvében felfelé kerekítve is csak 82 forint szerepel (63,29 a temetésre, alatta 17,86 pro defuncto – a mise Bottyán lelki üdvéért), majd 1710. június 25-én további 112,8 a bevételi oldalon! Lehet, hogy a könyvet jegyző szerzetes rossz adatot írt be. De az is különös, hogy a stipendium (a miséért fizetett összeg) dátuma szeptember 17. A bejegyzés szerint a „letétel” napján kapták meg a pénzt (tempore depositionis … Botyani), ami azonban valószínűleg nem a sírbatételt jelenti, hanem azt a napot, amikor Bottyán letette az életét az Úr színe elé. És vélhetőleg elírták az időpontot, mert a szeptember 16-i bevétel előtt egy szeptember 26-ra datált bevétel szerepel.

De azért az sem kizárható, hogy a meglehetősen mozgalmas időkben Bercsényi is rosszul volt informálva a halálos ágyából felkelő Bottyán hatvani rajtaütéséről, esetleg Forgách Julianna is tévesen emlékezett férje halálának napjára és a temetésre szánt összegre. Mészáros Kálmán szerint Bottyán János halálának ideje szeptember 26. vagy 27. Ha ez valóban így van, akkor a gazdasági feljegyzést készítő szerzetes elírhatta a dátumot. Ez annál is inkább valószínű, mert – mint ahogy szintén Mészáros Kálmán hivatkozik Bercsényi egy levelére –, a főgenerális szeptember 30-án bízta meg Gellért Imre alezredest és Niczky Pál főhadsegédet, hogy gyorsan temessék el Bottyán földi maradványait. Vagyis az a leginkább valószínű, hogy a generálist halála napján vagy másnap a ferencesek templomába szállították, felravatalozták, és október elején helyezték örök nyugalomra. Ami azonban mégsem volt örök, mert II. József rendelete után föl kellett bontani a sírt, és a koporsót eltüntetni a templom kriptájában. Talán rosszindulatú a feltételezés, de még az sem kizárható – amire a többi örökös is gyanakodhatott –, hogy az új házassághoz szükséges hozományra próbált pénzt megtakarítani a fiatalasszony. Bottyán János és Forgách Julianna között elég nagy korkülönbség volt. 1707-ben kötötték össze az életüket. Bottyán János ekkor 64 körült járt, felesége mindössze 20 esztendős lehetett. Ám ekkorra mindketten özvegyek voltak.

(Az írás második, befejező részét rövidesen olvashatják.)

Borító: Wikipédia