A generális utolsó útja: Bottyán János halála és temetése II.

Fáy Zoltán - 2021. szeptember 29. 7:30

Az anyakönyvezés hiányosságai miatt II. Rákóczi Ferenc legendás tábornokának, Bottyán János halálának pontos idejét, elhunytának helyét, és sírjának hollétét csak bonyolult történelmi nyomozás eredményeként sikerült 1867-ben kiderítenie Thaly Kálmánnak . Korabeli levelekben és történeti munkákban számtalan helyen leírják ugyan, hogy távozott az élők sorából, de a sokféle és pontatlan adatból biztos információt nem lehetett tudni. Hol a hely meghatározása volt téves, hol az idő kétséges.

Sok itt tehát a bizonytalanság, mint arról már a cikk első részében is olvashattak. Az viszont biztos, hogy Bottyán sokszor igyekezett szép ifjú nejének kedvébe járni. Egy alkalommal például a gáláns katona egy háromszáz aranyat érő, I. Lipót képével díszített nagy aranyérmet kötözött ajándékul felesége derekára. Ezt a kitüntetést Bottyán még labanc korában kapta a császártól. Miután Rákóczi táborába állt, valószínűleg csak az anyagi értéket látta benne. A fiatalasszony 22 évesen ismét özvegy. Nem csoda, hogy Bottyán halála után két évvel már újból férjnél volt: egy másik kuruc generálishoz, Palocsay Györgyhöz ment hozzá. Forgách Julianna mindenesetre még azt is részletezte, mi lett a néhai kuruc generális táborban maradt ingóságaival. Nos, Bottyán János „Fakó” és „Csepregi” nevű paripáit aranyos szerszámokkal, cafrangokkal, ezüstös puskákkal rokonuk, gróf Bercsényi Miklós vette magához, bár a Csepregi nevű ló hamarosan elpusztult. De a Rákóczit Rodostóba is követő főgenerális elvitt még két hintót is, továbbá hat hintós lovat, két pajzán lovat, a konyhakocsit, társzekereket, pisztolyokat, sátrakat, Bottyán ezüstös fokosát, óráját, szinte mindent. Az özvegyre csak két vacak parasztos pisztoly maradt, három török vánkos – de ebből az egyiket megboldogult férje feje alá tették a koporsóban. És még két sátrat is megkaphatott. Biztos örült neki.

Legalábbis Forgách Julianna közlése szerint Vak Bottyán személyes vagyonából ennyi jutott hozzá. Thaly Kálmán rögvest le is vonta a következtetést: „E föntebb közlött adatokból kétségbevonhatatlan bizonyossággal kiderül az eddig nem tudott tény, hogy Bottyán tábornok 1709. september 27-én halt meg, örsi táborában, a honnét a gyöngyösi barátokhoz (ferencziek) vitetvén, ott temettetett el, még pedig nagy pompával, mert a temetésre költött 1900 frt. oly tetemes összeg volt akkor, hogy egynehány falut lehetett rajta venni.” Biztos, hogy minden adat pontos Forgách Julianna visszaemlékezésében? Egyáltalán nem. Hiszen egy másik forrás, a gyöngyösi ferencesek számadáskönyve valamelyest ellentmond ennek.

Thaly azonban nem fogott gyanút, és azonnal folytatta a kutatást, mint egy XIX. századi magyar Indiana Jones. Ipolyi Arnold pap-történész társaságában ellátogatott Tarnaörsre, majd Gyöngyösre. Bottyán János táborozását követően százötvennyolc év elteltével Tarnaörsön nem talált semmit. És sajnos Gyöngyösön sem. A Legszentebb Üdvözítőről nevezett Rendtartomány Levéltárában ugyanis csak ez a kis gazdasági bejegyzés bizonyítja a kuruc generális temetését, amivel viszont Thaly Kálmán és Ipolyi Arnold akkor nem találkozott. Egy öreg szerzetes, elhalt elődeinek elbeszélése alapján megmutatta, hol volt a szentélyben a generális sírja. Közvetlenül az oltár előtt. Címeres sírkő alatt. Kérdéses, jól emlékezett-e az idős barát.

Thaly azt is kiderítette, hogy a sír akkor tűnt el, amikor II. József rendelete alapján meg kellett szüntetni a templomi és a templom körüli sírokat. A csontokat egy azóta lebontott ossariumba rakták, már ha igaz a történet. Ugyanis Thaly szerint a kolostor felőli oldalon volt ez az építmény. Csakhogy most ott a kvadrum, tehát a kerengő van. Nem nagyon valószínű, hogy a kolostor belső kertjébe csontkamrát emeltek volna, és ennek a háztörténetben sincs nyoma. Thaly szerint a visszaemlékező franciskánus úgy tudta, a sírkövet beépítették valahová a templom falába. Ez sem lehetséges, mert nincs adat a templom 1790 utáni bővítéséról. Sőt, a rendházéról sincs. Ha beépítették valahová, az inkább a kerítés lehetett, amit 1957-ben bontottak el. Hogy sikerül-e valaha megtalálni a Bottyán generális sírját vagy legalább sírkövét, erősen kérdéses. Thaly Kálmán még egyszer nekiszaladt a nagy feladatnak, és ahogy a helyi és országos sajtó hírt adott róla, 1904-ben ismét megpróbálta megtalálni Rákóczi generálisainak nyughelyét. A gyöngyösi historia domus is beszámolt a sikertelen kutatásról. Visontai Soma, Gyöngyös város képviselője és Berzeviczy Albert miniszter is támogatta a kezdeményezést, és a ferencesek sem zárkóztak el a gondolattól, hogy a nagy kuruc tábornok hamvait a kassai dóm altemplomába szállítsák. Csakhogy a sír 1904-ben sem került elő, és Thaly Kálmán végül egy hatalmas márványtáblát helyeztetett el a gyöngyösi ferences templom szentélyében annak bizonyságául, hogy Vak Bottyán János csontjai itt lehetnek valahol. De hol?

Ez a kérdés egyelőre megválaszolhatatlan. De van egy kissé mesébe illő és nem is túl régi nyom. 1983-ban Kalocsai Miklós gyöngyösi közművelődési felügyelő magnóra mondatta Kalmár Mihállyal, mit tud Bottyán János sírjáról. Kalmár visszaemlékezése szerint 1940-41 körül volt a gyöngyösi ferenceseknél. És valóban, 1943-as tabulában, a rendház lakóinak a listájában a szécsényi rendházban felbukkan egy Kalmár Kilián nevű tertiárius (harmadrendi) szabóként dolgozó testvér. Hogy jól emlékezett-e negyvenegy évvel az esemény után, ahhoz az 1942-es gyöngyösi háztörténet feljegyzéseit kell ellenőrizni. És a historia domusban csakugyan van adat! Május 6-i dátumnál ez áll: „Megtalálták a kripta lejáratát: a Jézus Szíve oltár előtt van elfedve. Végighúzódik az egész mellékhajó alatt.”
Hogy az elbeszélés szerinti, kriptarendszerre és Vak Bottyán sírjára vonatkozó interjú alapján készült feljegyzés igaz-e, még bizonyításra szorul. Az viszont nem, hogy a mellékhajó leírása viszonylag pontos Kalmár Mihály visszaemlékezésében. Talán kicsit közelebb juthatunk általa a kuruc generális sírjához.

Borító: Wikipédia