A hajó mégis a Turul nevet kapta

Pálffy Lajos - 2020. augusztus 3. 11:23

A Huszár osztály rombolóinak elnevezéséről végső soron Ferenc József döntött, aki aztán volt olyan bölcs már 1907-ben, hogy a Turul névre is rábólintson egy 1908. augusztus 9-én vízre tett hajó esetében. A kijelölt örökös, Ferenc Ferdinánd egészen biztosan nem örült a döntésnek.

Már csak azért sem, mert annyira nem volt barátja a magyaroknak, hogy felkarolta a csehek elképzelését a dualista állam trialistává, háromközpontúvá alakítására. Ugyanakkor titkos tárgyalásokat folytatott az Erdély elszakítására törekedő román politikai körökkel is. No de az idősödő uralkodó nem így gondolkodott, tudta, hogy gesztusokra is szükség van a magyarok felé, hogy némi morgásokkal, de hű alattvalói legyenek. Ezért lett hát Turul a neve a rombolónak, aminek felszerelten 420 tonna volt a vízkiszorítása, domború volt az orrfedélzete, és a nagyobb teljesítmény, no és a kevesebb fedélzetre jutó füst érdekében a kéményeit is meghosszabbították. Ahogy társain, rajta is 61 matrózé s négy tiszt szolgált, de aztán lettek különbségek is. Az 1917 tavaszáig tartó nagyjavítás során egy 70 milliméteres légvédelmi ágyú került a fedélzetére, ami leginkább annyiban különbözött „mezei” társaitól, hogy csaknem függőlegesre is lehetett a csövét emelni. Egy 1916 nyarán induló javítás során pedig kisegítő olajégetőket építettek a kazánjaiba, amivel nőtt a teljesítménye, és kevésbé füstöltek ezután a kéményei.

Ennek a rejtőzködésnél is komoly szerepe lehetett, hiszen a mozgásban lévő hadihajókat nappal minden esetben a füst alapján észlelték legelőször. A Turul amúgy 1914 feszültségekkel teli nyarán társaival együtt a Durazzo-Cattaro-Valona vonalon mozgott, ősszel pedig már Sebenico bázissal Lissa környékén portyázott. Aztán ott volt a francia Curie tengeralattjáró elsüllyesztésénél is. 1915 tavaszán Cattaro környékén járőrözik, nyárra pedig kazáncserére vonul Pólába. Augusztus közepén viszont már Bari városát ágyúzza, majd december 6-án ellenséges tengeralattjáró támadja, de a kilőtt torpedó szerencséjére elsuhan a gerince alatt. 1916. február 26-án ott van a Durazzo elleni akcióban, június 13-án éjszaka pedig 18 csomós sebességgel zátonyra fut a Ražanj-félsziget csúcsán, a Planka-foknál. Ahonnan három műhelyhajó szabadítja meg, közülük pedig a Hercules vontatja el Pólába. Ekkor módosítják az említett módon a kazánjait is.

Az 1917-es háborús esztendő első említésre méltó és szomorú feladata a Turul számára a Wildfang romboló roncsainak a kiemelése. Ekkor már a fedélzetén van az a bizonyos légvédelmi ágyú is. Szeptember végén aztán antant rombolókkal csap össze a Turul a Pó folyó torkolatánál, majd decemberben a Cortelazzo-ütegeket lövi. Aztán az 1918-as, utolsó háborús esztendő már nem sok kalandot hoz a Turulnak, Teszi a rombolók szokásos dolgát, konvojt kísér, aknákat rak és keres, no meg tengeralattjárókra, ellenséges rombolókra vadászik. Így, eme foglalatosságok közben éri a háború vége, az antant pedig 1920-ban az olaszoknak ítéli, szétbontási kötelezettséggel.

Borító: Tengerészek és helybéliek a fényképezőgép előtt Bejrútban (MNL. Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhely CC BY-NC-ND)